Két rejtélyes, Kossuth-kalapos úr

A múlt század első évtizedeiben a Délmagyarország sok cikkben megemlékezett az aradi vértanúkról, és nem csak a szomorú évforduló tájékán. Ahogy azt korábbi DélmagyArchív írásunkban összefoglaltuk, 1910 és 1932 között végigkövette lapunk a vértanúk csontjainak sorsát is. Aki hazavitte, hozza vissza Aulich Lajos csontját! címmel olvasható az írás online felületünkön, ugyanis annak idején egy kíváncsiskodó ellopta Aulich homlokcsontját, és felhívást kellett hozzá intézni. Megírtuk száz éve és múltidéző cikkünkben is, az aradi emlékobeliszk környékét is felásták a maradványok után kutatva. A következő történet is az emlékoszlop köré szerveződik.

Idegenek

Az aradi koszorúzásokról is rendszeresen beszámolt lapunk az évfordulón. 1912-ben például Kossuth-kalapos idegenek a vesztőhelyen címmel jelent meg cikk. Kiderült, ez idő tájt csaknem minden évben rendeltek szobát telefonon a budapesti Hungária szállóból az aradi Fehér Keresztbe két idegen úr számára. Az illetők mindig este érkeztek, és másnap reggel mentek tovább.

„Ennek a két különös úrnak úgy látszik itt nincs más hivatása, minthogy egy szép babérkoszorút elhelyezzen az aradi vértanúk emlékoszlopán, azután pedig továbbmennek Segesvárra, ahol a Petőfiemléken teszik le kegyeletük koszorúját.” A „hazafias lelki megnyilatkozást” – írta lapunk újságírója – azért is érdemes feljegyezni, mert mindkét köpcös, 60-70 év körüli, Kossuth-kalapos úr németül beszélt, és rendkívül titokzatosan viselkedett. Inkognitójukat sosem fedték fel, és az újságírónak azt üzenték, hogy nem akarnak beszélni senkivel.

A nyomozás

A két idegen a szálloda bejelentő lapjára így jegyezte be magát: Sigmund Fristl, Fachsohriftsteller Wien és Philipp Arnold, Brüsszel. A Délmagyarország bécsi tudósítója kinyomozta, kiket rejtenek a nevek.

„Rendkívül érdekes ember mind a kettő, és viselt dolgaikról Bécsben valóságos legendák szólanak.”

Fristl egyike volt Európa legnagyobb bélyegkereskedőinek, de világhírű üzletét 1912-ben már fia és sógora vezették. Egy hamisítási ügy miatt kellett visszavonulnia, amibe belebukott. Bélyeggyűjteménye párját ritkította az egész világon, és volt olyan ritkasága, ami még az angol király gyűjteményéből is hiányzott. Fristlnek régi időtől fogva volt egy nagyon jó barátja, Galaria olasz herceg, akiről azt beszélték, Umberto olasz király természetes fia.

Szabadságharcos ősök

Fristl a visszavonulása után már csak neki közvetített bélyegeket, agglegények voltak és elválaszthatatlan barátok. Kiderült, hogy a hercegnek villája van Romániában, Sinaia környékén. 1912-ben is a villába tartottak, és közben kiszálltak Aradon, hogy leróják tiszteletüket a vértanúk előtt.

„Hogy e két rejtélyes ember miért érez olyan kegyeletet a magyar vértanúk iránt, azt nem tudjuk, de úgy látszik, hogy az olasz hercegnek vagy valamelyik ősének volt valami köze a magyar szabadságharc­hoz”

– vonta le a következtetést lapunk munkatársa.

Inkognitójukat sosem fedték fel, és az újságírónak azt üzenték, hogy nem akarnak beszélni senkivel.