Cserjés Katalin: Vezéreljen a megértés vágya

Óva int a felületességtől, a rohamszerű, a szöveget legyűrni akaró, erőszakos értelmezéstől. Javasolja a hirtelen támadó befogadói érzések mögött a jelentéses mélystruktúra megnyitását. A sokoldalú szövegfigyelemre s a megértésre biztat – legyen szó akár festményről, akár szépirodalmi alkotásról.

– A megértés szigorú belső parancsát különösen fontosnak gondolom. Miközben ott lapul az érzés, az affinitás, az intuíció, ahogy empatikusan, átélve olvasunk, belehelyezkedve a történetbe, mintha bőrünkre menne a játék. A „műmegértés” roppant összetett, de semmiképp sem letudandó, megoldandó feladat. Nem matematikai egyenlet és nem legyőzni vágyott ellenfél. Finom, nemes játék ez. Sokat kell olvasni, gondolkozni, ismerni a nyelvet – fogalmazta meg Cserjés Katalin. Találkozásaink visszatérő kérdése, vajon megelégedhetünk-e olvasás közben csupán az érzelmi ráhangolódással, holott érzékeljük, hogy a felszín alatt lappangó tartalmi rétegek türelmes vallatása nélkül miféle élménytől, felismerésektől fosztjuk meg magunkat.

Felszín alatti rétegek

– Nagy jótétel, de veszélyt is rejt magában a puszta megérzésre hagyatkozás: mintha felszabadítana bennünket a mű megértésének súlya alól. Bárki megteheti, hogy hangulatokat ragadjon meg a művekben, ez a gondolat és érzés szabadsága, ám egy szakember ezt az utat ritkán követheti. Arra biztatok mindenkit, hogy ne fosszák meg magukat a megértés vágyától, hogy a felismerések, az összefüggések tanulmányozásával érjék el, értsék meg a műalkotások halk, titkos morajlását, a szöveg alatti szövegvilágot – hangsúlyozta. Kortárs szövegelemző szemináriumaira pontosan olyan érdeklődőket vár a tanárnő, akik szeretnének egy-egy kiválasztott irodalmi szöveg felszín alatti rétegeibe hatolni a beszélgetések során felkínált eszközökkel, közös gondolkodással, kérdezve, nemegyszer mintegy rejtvényt fejtve.

A mostani évadban hirdetett műelemző körén kívül a könyvtárban tartja foglalkozásait a tanárnő vezette Art Pagony Művészettörténeti Önképzőkör is, immár tizenhatodik éve; jelenleg éppen a magyarországi barokk művészetet vallatva és évi rendes nyílt napjára, kétórás évadbemutatójára készülve november 22-én 16 órától.

Durva világ, érzékeny lélek

„Látni tanulok. Nem tudom, miért, de bennem most minden mélyebbre hatol, és nem marad ott, ahol eddig leülepedett. Erről a belső tájról nem tudtam eddig. Most minden odakerül. Hogy mi történik ott, nem tudom”

– idézte Rilkét korábban Cserjés Katalin, miközben közösen bejártuk a 67. Vásárhelyi Őszi Tárlatot.

Az irodalmi szövegekhez hasonlóan a képzőművészeti alkotások előtt állva is azt tanácsolta: érdemes a megértési nehézségekkel birkóznunk, és nem szabad azonnal, csupán az alkotás címét mankóként felhasználva „megoldást” kierőszakolnunk. Álljunk meg a terem közepén, tekintsünk körbe, merüljünk el a látottakban. Nem véletlen az sem, hogy a közelmúltban Bajnok címmel megjelent Hajnóczy-hagyatéki kötet illusztrálásához a tótkomlósi Malya Attilát kérte fel a szerző.

A fiatal képzőművész elsőre nehezen befogadható munkái társadalmi érzékenységet, lázas lelkületet sejtetnek, rímelve a fiatalon elhunyt író, Hajnóczy személyiségére. Malya hetekig együtt élt Hajnóczy műveivel, elmerülve kegyetlenül őszinte világukban. Arra koncentrált, hogy megmártózzék Hajnóczy Péter személyiségében, hogy egyetlen arc-vízióba sűríthesse nyers, sötét tónusú alkotói és emberi világát. A könyvtár és tanárnő meghívására az előcsarnokban kiállított képeket egészen november végéig láthatja a közönség.

Kilencdoboznyi hagyaték

A Bajnok egy négyszáz oldalas, sűrűn teleírt, szépirodalmi töredékeket, tanulmányokat, fotókat is tartalmazó kötet. Hajnóczy Péter kilencdoboznyi irodalmi hagyatékát a vásárhelyi könyvtár őrzi, és a Szegedi Tudományegyetem Hajnóczy-műhelyének tagjai gondozzák. Ahogy a Bajnok bemutatásakor elhangzott: olyan életművet keresett évekre szóló nagy témául hajdan a tanárnő, amellyel azonosulhat, és olyan méretű, hogy tulajdonképpen átéri memóriával. A már publikált életmű előszövegein, torzóin túl a hagyaték izgalmas töredékeket tartalmaz. Simon Ferenc mesterpedagógus szerint a személyes, bensőséges hangvétel egyértelműen arról árulkodik, hogy a szerkesztő, Cserjés Katalin mélyen, érzelmileg és értelmileg egyaránt elköteleződött a Halál kilovagolt Perzsiából című kötet szerzőjével.

Lezárhatatlan horizont

– Az irodalomtudomány évtizedekkel ezelőtt kijelentette, hogy a jelentéshorizont lezárhatatlan, hiszen – gondoljunk csak bele – ugyanaz a szöveg egészen mást jelenthet eltérő élethelyzetekben, korokban, olvasatokban

– magyarázta. Fontos szempontként hozzátette még: a szövegmegértés egyik kulcsmondata az ellentmondás-mentesség elve. Olyat nem jelenthet ki az elemző, ami ellentmond a szöveg állításainak. Miközben a felszín alatt munkáló erők, a hangok, a szavak önálló ereje képes a nyilvánvaló mondandótól eltérő sugallatra. A legnagyobb művészek, mint Arany, Kosztolányi, Ottlik, Mészöly, Krasznahorkai László, Esterházy teljesen tisztában voltak vele, hogy a nyelv igenis önálló életet képes élni, hajlik, szolgál, de akár veszélyessé, lázadóvá is válhat.

Eltévedni a sűrűjében

Az önkritika – mint az élet oly sok helyzetében – a szövegértés útvesztőiben is segíthet: megkérdőjelezi a biztosnak vélt állításokat, elhárítja az önhitt kijelentéseket, tanít szembenézni azzal, amit egyelőre nem értünk. De segíthet feloldani azt a feszültséget is, amikor elveszve érezzük magunkat a mű szövevényes sűrűjében, annak minden nagyszerűsége ellenére. Cserjés Katalin szerint a körülvevő világ nyugtalan türelmetlensége, a folyamatos szövegfelületek gyakori hiánya nehezíti az elmélyülést, míg régebben tudtunk hosszan, türelmesen olvasni. Sietség és türelmetlenség nélkül vettük kézbe Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Móriczot, Thomas Mannt.

– Bizony, ma olykor én is be-becsukom a sűrűbb történeteket, restellem is magam, de az ember megbocsáthat magának néha, és továbblép, kivárja, hogy ismét megerősödjék a figyelme, s elindulhasson újra ama Nagy Sötétlő Erdő ösvényén, háta mögött a Jó Csönd herceggel… És vissza merjen nézni.