Hány biciklit lát a képen?

Erre nagyon jó példa a szegedi Ró­kusi körút eleji biciklitároló, ahol abból indultak ki, hogy kerékpárt legkönnyebben ke­­rékpár alakú biciklitárolóhoz lehet igazán praktikusan tá­masztani és lezárni. Vázat a vázhoz, kereket a kerékhez, nem kell ezt túlbonyolítani.

Annyi szerencsétlen – erőltetett, formabontó, szép, de jószerével használhatatlan – megoldással találkoztam már szűk fél évszázados biciklizős múltam során, hogy ez előtt tényleg megemelem a kalapom. Szegeden is se szeri, se száma a környezetbe illeszked­­ni próbáló, modern, újító szándékú, ugyanakkor a használhatatlanság határát súroló alkalmatosságnak.

Annyi szerencsétlen megoldással találkoztam már szűk fél évszázados biciklizős múltam során.

Ha mindenképpen hibát kellene benne keresni, akkor, szigorúan esélyegyenlőségi megfontolásból, a három kö­­zül egy formázhatott volna női biciklit is, de ez messzire vezetne. Különböző telítettségi állapotban látásvizsgálathoz is használható az itt készült fotó, nevezetesen: hány biciklit lát a képen? Az is érdekes jelenet lesz majd egyszer, amikor egy már nem szomjas polgártársunk saját biciklije helyett a fixre szál fel, ami persze az istenért sem akar elindulni. Mondjuk annyi előnye azért lesz, hogy nem lehet vele felborulni.