Több száz munkás gombolyította Nagylakon a kenderszálat – Fotók

– Kétfajta kender van, a magkender és a rostkender. A rostkenderből finom fonalakat, zsinegeket, kötözőcérnákat lehet készíteni. Kétféle technológiát alkalmaznak, a mechanikai feltárást, más néven zöld feltárást, melynek során durvább rostokat állítanak elő. A másik módszerrel, a biológiai feltárással a háncsrészt eltávolítják, a pektint kioldják, majd megszárítják a növényt – mondta Gyulai Ferenc Sándor üzemvezető, aki 52 esztendeig dolgozott a kendergyárban.

A nagylaki tájképhez régóta hozzátartozik egy 80 méter magas gyárkémény. A helyi kendergyárat 1904-ben alapították, és több más üzemhez hasonlóan az 1970-es években élte fénykorát, Nagylakon és Mező­hegyesen 1000-1100 ember dolgozott a kenderiparban.

Növényből késztermék

A trianoni békediktátum következtében két Nagylak jött létre: a régi Nagylak (Nadlac) Románia területén, illetve a magyarországi Nagylak, amelyhez a kendergyár is tartozott. A régi gyár három épületből állt: a kenderkikészítő üzemből, a lenföldolgozó egységből és a fonóüzemből.

A nagylaki az egyetlen olyan üzeme volt az országnak, ahol a kenderfeldol­gozás teljes vertikuma rendelkezésre állt.

– A mezőgazdaságból beérkező kórótól a végtermékig minden megvolt. Más üzemekben volt, ahol csak áztatási tevékenység folyt, volt, ahol fontak, és volt, ahol zsineggyártást végeztek. Nagylakon ezzel szemben az alfától az ómegáig végigvittük a technikát – fogalmazott a technikus.

Beszédesek a számok: a hatvanas-hetvenes években csak a fonóüzemben 250 ember, a lemezüzemben 170-en, míg a rostüzemben 50 ember két műszakban dolgozott. Emellett a rostüzemben a nyári időszakban, amikor az áztatás folyt, legalább 50-60 emberrel többen munkálkodtak.

Kender és len

A kender nagy részét helyben, valamint Csólyospálos környékén és Békés megyében termesztették. Lovas kocsival hordták a nyers kenderkórót a mezőgazdaságból a telephelyre. A kocsik mellett az iparvágányon, vasúti vagonokban is érkeztek szállítmányok, az udvaron pőrekocsira pakolták, majd kazalozták a növényt. Nagylakon 16 áztatómedencét használtak, ezek 20 méter széles, 30 méter hosszú és közel egyméteres mélységű betonteknők voltak.

– Régen, amikor a gyár indult, lenáztatással foglalkoztak. A len alacsonyabbra nő, nagyjából 90 centiméter magasra, ezért a lenkórónak rövidebb szálai vannak, mint a másfél méteres kendernek. A lenkórókat meleg áztatással is nehezen tudták csak szétválasztani. A kiteregetés és szárítás után a feldolgozás során finomabb fonalakat, cérnákat készítettek a lenből.

Ezer gombolyag

Évtizedeken át a kendergyártás több mozzanata is kézi erőt igényelt.

Az áztatás vagy a gombolyítás során több mázsa anyagot kellett megmozgatniuk a munkásoknak.

A kenderkóró az áztatás során a vízből képes volt saját tömegének a nyolc-tízszeresét is magába szívni, ezért nagyon nehéz volt kivenni a medencéből. Kézi erővel pakolták a súlyos, vízzel telített kötegeket a kocsikra, majd „szőrdízellel”, szamarak segítségével húzták át a szárításhoz. A munkások sátorszerű formákba rendezték a kévéket, ezt a technológiát teregetésnek nevezték.

– A gombolyítás sokáig szintén kézi erővel történt. Egy munkás napi normája 520 kilogramm volt, ez azt jelenti, hogy nyolc óra alatt durván ezer gombolyagot kellett megcsinálnia a műszakban. A fonás is nagyon kemény munka volt, azt mondhatjuk, hogy a könnyűiparnak a kenderipar a nehéz szakmája – hangsúlyozta Gyulai Ferenc Sándor.

Biztos kenyérkereset

Apátfalva, Makó, Magyarcsanád, Nagylak és Csanádpalota könnyűipari munkásainak kenyerét a kenderipar adta. A nagylaki lakosság 90 százalékának a gyár biztosította a megélhetést, emellett a Magyarcsanáddal közös termelőszövetkezet jelentette a gazdasági életet ezen a vidéken akkoriban.

A rendszerváltás után a fogyasztói szokásváltozások miatt egyre kisebb volt az igény a kendergyár termékeire, ezért 2009 augusztusában bezárt az üzem, de 2016-ban, igaz, szerényebb méretekben, de újraindult az élet az üzem területén.

Ipartörténeti kiállítás

A község szépen felújított művelődési házába lépve egy látványos óriásgombolyaggal találkozik a vendég. Az Óriásgombolyag Múzeum a korábbi polgármester, Gyarmati András álma volt, a művelődési ház tárlata az évszázados múltra visszatekintő helyi kenderfeldolgozást mutatja be. Érdekes tárgyak sora és fekete-fehér fotográfiák szemléltetik a kendergyártás jellegzetes mozzanatait. Hagyományos, szemre is tetszetős eszközök, guzsaly, rokka, kötélfonó, gombolyító és egy működőképes kézi kártoló mesél egy nehéz és szép szakma szépségéről.