Megküzdöttek az élhető városrésszé válásért

Öreg-Kishomokon 630 helyrajzi számmal ellátott kertet tartottak nyilván, 2002-ben mintegy 130 család is kint élt, akik szerettek volna komfortosabb körülményeket, mert még ivóvíz és vezetékes gáz sem volt a zártkertes övezetben. A bevezettetésének háromszor futottak neki, de nem sikerült.

Víz, gáz, út

Saja Mária Öreg-Kishomokra költözése után összefogta a közösséget és újból megpróbálkoztak az akkor szinte lehetetlennek tűnő feladattal. Őket is meglepte, amikor végül „igent” kaptak a fejlesztésekre. Lakossági hozzájárulással 2003-ban elkészült a víz- és gázvezeték. Abban az évben hozták létre az Öreg-Kishomoki Kerttulajdonosok Egyesületét is, aminek a közösségi kezdeményezések motorja, Saja Mária lett az elnöke. A következő évben, ugyancsak a lakosság hozzájárulásával az önkormányzat útalapot készíttetett, majd az aszfaltozás is megtörtént, amit 100 százalékban az önkormányzat finanszírozott. A következő lépésben a közvilágítás kiépítése zajlott. Az infrastrukturális fejlesztések lehetővé tették, hogy a korábban zártkertként nyilvántartott területek lakóterületté váljanak

.

Összekovácsolódtak

Saja Máriáék elérték, hogy a postás is házhoz járjon, és hogy a szervezett hulladékszállításba is bekapcsolódhassanak. A sok munka összekovácsolta a kis közösséget. Tizenhárom gyermeknapot szerveztek, tavaszi és őszi találkozókat rendeztek. Más kertbarát körökkel is élő kapcsolatot ápoltak.

Sokan elmentek

Három könyv született arról, hogyan vált városrésszé Öreg-Kishomok. Az első 2013-ban, a második 2018-ban jelent meg, a harmadik rész pedig most. Szomorú apropója, hogy ez utóbbi már az egyesület megszüntetését is hírül adja. Az egyesület számos egykori tagja már nem él, a megszűnés előtt mindössze nyolcan maradtak. Ráadásul a településrészen is tapasztalható az a kétfelé húzás, mint ami a város egészére jellemző.