2021.06.13. 16:30
Kányádi Sándor unokahúga tartott rendezvényt a vásárhelyi elsősöknek – Fotók
Bodzafából készített rajzceruzával, zakuszkával, mesével, énekkel és tánccal, egy csipetnyi Erdéllyel lepték meg péntek délelőtt a vásárhelyi Domonkos Nővérek Liszt Ferenc Ének-zenei Általános Iskolájának elsőseit.
Egy Csipetnyi Erdély: a legkisebbek lelke igazán nyitott a megismerésre. Fotó: Karnok Csaba
Fotó: Karnok Csaba
– Azt az Erdélyt, azt a Székelyföldet szeretném átadni, amelyben én magam felnőttem
– mondta Benedekffy Katalin énekművész az Egy csipetnyi Erdély elnevezésű programsorozat vásárhelyi állomásán.
– A jóisten sok mindennel megáldott, volt egy olyan nagyszerű nagybátyám, mint Kányádi Sándor, olyan szüleim, akik gazdag népdalvilággal ismertettek meg már gyerekként, hiszen legendák és balladák között nőttem fel. Néhány évesen már színpadon állhattam verset szavalva, népdalokat énekelve. Ezt az örökséget szeretném megmutatni, mert úgy érzem, kötelességem visszaadni valamit mindabból, ami engem gazdagított – fogalmazta meg indíttatását az énekművész.
A zenés-táncos Egy csipetnyi Erdély elnevezésű programot településről településre viszik, az eseménysorozat fővédnöke Rétvári Bence, az EMMI parlamenti államtitkára.
Zenével és tánccal hozták közelebb Erdély csodáit – Fotók: Karnok Csaba
Az első osztályosok mindenből kivették részüket a kétórás eseményen: mindent kipróbáltak, megkóstoltak, és láthatóan egészen elmerültek a különleges élményben. Tunyogi Csengét, Gyöngyösi Ágit, Varga Ádámot és Szántó Szabolcsot is az ének, a zene és a mese hármasa nyűgözte le, az a világ, ami így feltárult előttük.
– A legegyenesebb és legrövidebb út a gyerekek szívén át visz
– fogalmazott Tőtős Hortenzia óvónő és néptáncpedagógus.
Hozzátette, a programon a kíváncsiság igényét szeretnék erősíteni, azzal a céllal, hogy a gyerekek és szüleik ismerni akarják Erdély kultúráját. Azt a térséget, ahol minden településen más-más világ tárul elénk az eltérő viseletekkel, népszokásokkal, zenével és tánccal.
– Szeretnénk erősíteni a kulturális kötődést, megmutatni összetartozásunkat a határok korlátai ellenére is. Egyre nagyobb igényt látok, és örülök, hogy a szívünket és a lelkünket így együtt képviselhetjük
– tette hozzá.