Huszonhét évig volt igazgató, Bácsi János nyugdíjba vonul

A szegedi általános iskolák közül mindössze kettő van, amelyet hosszabb ideje vezeti igazgatója, mint az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolát Bácsi János. Ő 1994-ben vette át az intézmény vezetését, azaz 27 éve igazgatja. Munkájának megkoronázásaként az idei pedagógusnapon megkapta az Apáczai-díjat kiemelkedő oktató-nevelő munkája, illetve a pedagógiai gyakorlatot segítő kutatói tevékenysége elismeréseként. Ezt évente mindössze 36 pedagógus kaphatja meg, óvónőtől az egyetemi tanárig pedig bárkit jelölhetnek rá. A rangos elismerés egyfajta lezárást is jelentett pályafutásában, mert az idei tanév az utolsó volt számára: mivel egyetemi dolgozó nem tölthet be vezető beosztást 65 éves kora felett, így át kell adnia a stafétát. Kinevezése ugyan július 17-ig szól, a vakáció azonban egy hónappal hamarabb kitört, így a diákok az utolsó tanítási napon elköszöntek tőle.

Kedvelték a diákok és kollégái is

– Alig két hete történt, hogy mentem át az udvaron, amikor két elsős elkapott, megölelgetett, és megkérdezték, igaz-e, hogy nyugdíjba megyek. Mondtam nekik, hogy igen, mire egyikük boldogan felkiáltott: „De jó, akkor rólad nevezik majd el a sulit!” A másik azonban kijavította: mint mondta, ahhoz először meg kell halnom – idézte fel utolsó, munkájával kapcsolatos élményei egyikét Bácsi János. Ebből is látszik: az iskolaigazgatót nagyon szerették intézményében. Mint mondta, soha nem tudtak belőle „mumus igazgató bácsit” csinálni. – Amikor csak tehettem, bejöttem reggel 7 órára, és beszélgettem a gyerekekkel, így tudtam mindig, mi történik az iskolában – magyarázta. De nemcsak a diákok, a tantestület is kedvelte.

– Nálunk az igazgatói kinevezéshez szükséges a nevelőtestület kétharmadának támogatása is. Nagyon jónak tartom ezt a rendszert, hiszen szerintem úgy nem lehet dolgozni, ha a vezető nem élvezi a beosztottak bizalmát. Amikor ide kerültem, 7 jelölt közül kaptam meg ezt a nagyarányú bizalmat, onnantól kezdve pedig soha nem pályázott más a helyemre – mondta.

Nemcsak iskolaigazgató, vezető óvó néni is

Pedig nem volt egyértelmű, hogy Bácsi János iskolaigazgató lesz. Pályakezdőként előbb Pusztamérgesen, majd Gádoroson tanított, ezt követően közel 10 évig Mezőberényben. Később szakvezető tanár lett a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán.

– Békési Imre, a főiskola akkori igazgatója hívott ide, és érdekes módon amint beadtam a pályázatomat, egy hét alatt 5 másik állásajánlatot is kaptam. Mehettem volna tanítani a főiskolára, hívtak az egyetemi módszertani intézetbe és klinikai nyelvésznek is. Sokat gondolkodtam, de végül az általános iskola mellett döntöttem, mert bár akkorra alsóstól az egyetemistáig minden korosztályt tanítottam, ezt szerettem a legjobban. Sőt, amióta az óvoda is hozzánk tartozik, a legkisebbekhez is van közöm. Amikor először átmentem, hogy bemutatkozzak, a kicsik arra a kérdésre, tudják-e, ki vagyok, gondolkodás nélkül rávágták: az új vezető óvó néni. Szóval több mint 10 éve ilyen címem is van – nevetett.

Pedagógusai a gyerekeket tanítják, nem a tankönyvet

Bácsi János nevéhez fűződik a 2-es gyakorló integrálása, a két iskola összevonása: azóta van a Juhász Gyulában évfolyamonként 4 osztály, illetve képzőművészeti tagozat.

– Innováció volt a saját művészeti iskola létrehozása is, mely egyszerre jelentett bevételt és munkalehetőséget. Mivel ide külsősöket is várunk, így fordulhat elő, hogy bár 937 diákunk van, 1100 művészeti iskolás tartozik hozzánk – mesélte. De ő volt kezdetektől fogva az idén 19 éves Gyakorlóiskolák Iskolaszövetségének elnöke is. – Ez egy teljesen más iskolaforma, mint a többi, hiszen a tanítási órák 30-40 százalékát tanárjelöltek tartják. Legnagyobb előnye szerintem abban rejlik, hogy így minden gyerek lesz kedvenc, és mindenki kerül perifériára, hiszen minden tanár mást lát meg a gyerekekben. Sokkal igazságosabb közeg tehát, ráadásul a mi gyerekeink minden tanári stílushoz hozzászoknak, így nem érheti őket meglepetés középiskolában sem – tette hozzá. Bácsi János büszke arra is, hogy mindezek mellett iskolája eredményes is: a kompetenciamérések alapján hozzáadott pedagógiai értékben az ország 10 legjobb iskolája között szere­pelnek.

– Abban hiszek, hogy egy jó tanár nem a tantervet vagy a tankönyvet, hanem a gyereket tanítja és önmagához képest fejleszti. Emellett átlagon felül emberségesnek kell lennie és empatikusnak. Szerencsés vagyok, mert mostanra szinte minden kollégámat én választottam ki, 90 százalékuk pedig ilyen. A 10 százalék pedig azért kell, hogy a gyerekek ilyet is megtapasztaljanak, máskülönben csalódnának majd az életben – tette hozzá.

Nem hagyja abba teljesen a munkát

Munkájáról Bácsi János úgy fogalmazott, az egyben a hobbija is volt.

– Soha nem volt olyan érzésem, hogy csak azért indulok el reggel otthonról, mert muszáj. Egyszerűen imádtam – magyarázta. Nem véletlen, hogy amikor megkérdeztük, fog-e neki mindez hiányozni, elfutotta a szemét a könny.

– Persze. Az a szeretet éltet, amelyet a gyerekektől kapok. Ugyanakkor el kell ismerni: már nem tudom olyan lendülettel csinálni mindezt, mint régen, a küszöbönálló fenntartóváltásnál pedig már nem én vagyok, aki a legjobban tudja majd képviselni a tantestület érdekeit. Az ugyanis harc lesz és kihívás, amire nem biztos, hogy egy 65 éves ember a legmegfelelőbb. A gyerekek nagyon fognak hiányozni, de szerencsére tőlük nem szakadok el teljesen, ugyanis továbbra is fogok dolgozni hetente egy napot, és a szakértői munkát sem hagyom abba. Teljesen nem lehet leállni egyik napról a másikra. Mellette pedig majd unokázok, szóval unatkozásról szó sem lesz, annak ellenére sem, hogy egyikük a minap megjegyezte: nagyon jó lesz nekem, mert innentől kezdve minden napom szombat és vasárnap lesz – nevetett.