A vasárnapi búcsú a megújulás egyik mérföldköve lehet

– Gyerekkoromban nem jártam ide, most azonban, amióta a templomot felújították, mindig eljövök

– mondta a vasárnapi bogárzói búcsú egyik résztvevője, az óföldeáki Kurai Jánosné. Azért teszi ezt, mert édesanyja a közelben élt, az ő emlékét ápolva vesz részt a búcsúkon.

– Nagyon jó, szívmelengető érzés ilyenkor összejönni

– tette hozzá.

Több mint százéves múlt

Bogárzó bő évszázaddal ezelőtt még a Makó környéki tanyavilág egyik centruma volt. A tanyavilág 8 méter széles, 14 méter hosszú, 17 méter magas toronnyal ellátott, Páduai Szent Antal tiszteletére emelt, közösségi összefogással épített templomát 1907. szeptember 1-jén szentelték fel. A mellette található iskolával és az olvasókör épületével együtt lett a környék központja. Akkoriban kétezer ember tartozott hozzá.

Kiürültek a tanyák

Az elnéptelenedés az ötvenes években, a téeszszervezés beindulásával kezdődött, majd a hetvenes években gyorsult fel. Ma alig néhány tucatnyian élnek csak ezen a vidéken. Az egykor pezsgő életre ma már jóformán csak a templom búcsúja és az elszármazottak számára évről évre megrendezett találkozó emlékeztet. Mint annak idején megírtuk, a templom tavaly őszre nyerte vissza régi, méltó küllemét. A beruházást pályázati támogatásból és adománygyűjtésből finanszírozták, mint egykor a felépítést is.

Kétszáz éves gerendák

– Nagy munka volt a felújítás, de Isten dicsőségére sikerült olyan munkát végeznünk, hogy aki ide belép, könnyekre fakad a meghatottságtól

– mondta a Pálfai Zoltán atya által celebrált ünnepi szentmise előtt lapunknak Bogárzó sekrestyése, Farkas Szilárd. Megemlítette: Szent Antal a szegények védőszentje volt, és ez rányomta bélyegét az épületre is, hiszen például a beépített gerendák már akkor is kétszáz esztendősek voltak, amikor a helyükre kerültek.

Levél a miniszternek

A templom mostani pompás állapota éles ellentétben áll a mellette lévő egykori iskoláéval, annak tetőzete lassanként beomlik. Farkas Szilárd most azon gondolkodik, a megmentéséért Kásler Miklós miniszternek ír levelet.

Páratlan hármas

– Az országban még egy ilyen épülethármas – Klebelsberg-­iskola, templom és plébánia – együtt sehol nincs már, ezért is lenne jó megóvni

– tette hozzá. Ha ez sikerül, talán valamiféle múzeumként működhetne, ami az egykori tanyai mindennapokat elevenítené fel. A közösségi élet szervezése amúgy nehézkes: két­ezer embert kell megszólítani ahhoz, hogy százan eljöjjenek ide valamilyen rendezvényre.

– Pedig érdemes, mert ez spirituá­lis hely, itt gyógyító energiák mű­ködnek

– mondta Farkas Szilárd.