A két perc a tűzoltó hivatás legfontosabb mérföldköve

– Rettentő gyorsan eszem és öltözök műszakon kívül is, mintha készenlétben lennék. A feleségem mindig megkérdezi, hova rohanok, de nem tudom a választ, csak azt, hogy így szoktam meg. Mert a két perc szent a mi munkánkban, és ez rögzül, folyton résen vagyunk. Nem kérdés, hogy tartható-e, tudjuk-e vállalni, vagy nehéz-e pályánk kezdetén. Riasztáskor a két perc az két perc. És eközben borzasztó nehéz, ellentmondásos érzés kimondani, szeretem a hivatásom, mert minden egyes feladat mögött másvalaki tragédiája áll – mondta lapunknak Kovács Ferenc tűzoltó őrnagy a Hódmezővásárhelyi Hivatásos Tűzoltó-parancsnokság új, Szentesről érkezett vezetője. Hozzátette: ha már egy tűzoltónak mennie kell, ott baj van, és az olykor szomorú következményeket jelent másoknak.

Elfogadni a tragédiákat

Egyetlenegyszer sem részletezte az esetek technikai körülményeit, inkább a megéléseiről me­­sélt.

– A 45-ös út egyik közúti balesetében egy autó egyenes szakaszon megpördült. Elég nehéz volt a vezetőt kivágni, aki magánál volt ugyan, de nem reagált. Lépésről lépésre el­­mondtuk, mit teszünk, mi történik majd. A szemében láttam a megkönnyebbülést, hogy ott vagyunk vele. Volt olyan lakástűz, ahol a kisfiú előttem térdelve sírt, mi próbáltuk nyugtatni, hogy a tűzben elporladó kis emlékei helyére majd újak kerülhetnek. A legedzettebbek lelkét ugyanúgy megterhelik az ilyen esetek. Aki mást állít, az inkább eltakarja az igazságot talán maga elől is – mondta.

Felmerült, va­­jon lehet-e ta­nulni, hogy a szolgálati évek múlásával a lelki terheket jobban viseljék?

– Jó kérdés, de nem tudom egyértelműen a választ. Lehetetlen megszokni, talán elfogadni inkább. A képzési rendszerünk megpróbál felkészíteni a várható történtekre, de terepen minden más. Képtelenség előre elmagyarázni, milyen érzés ott lenni a valóságban, az események között. Miközben ott munkál bennünk, hogy felemelő érzés másokon segíteni. Nem volt értelmetlen a munkanap. Segít feldolgozni a történteket, a terepen látottakat, amikor pszichológussal beszél a csapat – tette hozzá.

A 24 órás műszakok

– Onnan lentről, közülük jöttem – mondta az öltözők feletti emeleti irodájában arra utalva, tizenhárom évig vonult mentésekhez, hat évig dolgozott beosztottként. Parancsnokként így pontosan tudja, melyik poszton éppen kitől, mit várhat, ismeri a vonulások, a mentések apró részleteit. És biztos benne, hogy emberei a kivonuló jármű beosztásain tudják feladatukat.

Szentesen szolgálatparancsnokként tizenöt tűzoltóért felelt, most Vásárhelyen ötvenötért. De a feladat nem áll messze attól, amit eddig tett.

– Vásárhelyen kész csapatot kaptam – mondta az első parancsnoki tapasztalatait firtató kérdésre. Hozzátette: sok helyen járt már az országban, szakmai versenyeken, bemutatókon, sportprogramokon például, vagy közös mentéseken, de a tűzoltók mindenhol ugyanúgy viselkednek, ugyanolyan a csapat­összetartás.

– A huszonnégy órás műszak sok idő egymás mellett, barátságok, bajtársi kapcsolatok alakulnak ki. A srácok tudják, mit kell tenni, mert bár nincs két egyforma eset, de a feladat mindig ugyanaz: az élet védelme. Ugyanazon taktikai elvek mentén dolgoznak bárhol az országban – mesélte.

Apró részletek egésze

Arra a kérdésre, vajon elérhető-e egyfajta szakmai magabiztosság, azt felelte: hosszú idő, talán legalább tíz év kell. Ennyi idő után a helyszíni tapasztalatok mentén már világosabbak a folyamatok, az apró részletek összeállnak. Ha valakiben mégis munkál bizonytalanság, a tűzoltók tökéletesen kiegészítik egymást.

– A 2010-es évem soha nem felejtem el, egymást érték a tragikus közúti balesetek, a hatalmas szentesi viharban az egész szolgálat délután négytől hajnalig megállás nélkül dolgozott, ammóniaömléshez vonultunk a Hungeritnél, szent­este meg gázpalack robbant. Azt vártam, mikor lesz vége az évnek. De volt olyan is, amikor kiemelt káresemény nélkül teltek a hónapok. Nincs a munkánkban semmi kiszámítható. Ezt azzal kezeljük, hogy szakmailag állandóan szinten tartjuk tudásunkat, ami alapvető elvárás is saját magunktól. Ettől működik a csapat, ettől halad flottul a munka, így nem akad meg terepen a mentési folyamat. Másodperceken, apró hibákon emberélet múlhat. Ezért is tartja mindenki szinten a tudását. Tudom, jöhet bármi, a srácok megoldják, elvégzik a feladatot. Mindig a legjobb tudásuk szerint járnak el az adott keretek között. Vigyázunk egymásra, betartjuk a játékszabályokat, és ott vagyunk egymás mellett a bajban. Ez a biztos pont a mi hivatásunkban – fogalmazott.