Gulyás László szerint meg kell védenünk a polgári értékrendet

– 1991-ben szerzett történelem-földrajz szakos pedagógus diplomát Szegeden. 1996 óta pedig oktat is a szegedi egyetemen. Miért éppen ezt a hivatást választotta?

– Ezt én viszonylag korán eldöntöttem, ugyanis amikor ötödik osztályban megvolt az első történelemórám, akkor arról úgy jöttem ki, hogy történész leszek. Van, aki megtalálja rögtön a hivatását már általános iskolás korában, én ezek közé tartozom, és gyakorlatilag azóta azért dolgozom, hogy történésznek mondhassam magam. Tízéves korom óta nem csinálok mást, mint történelmi szöveget olvasok és írok.

– Történészként mi a legfontosabb célkitűzése?

– Maga az, hogy a múltat rekonstruáljam. Ez egy nagyon izgalmas feladat, például egy 100 évvel korábban élt embernek a bőrébe belehelyezni magam, elolvasni, hogy ő mit írt, hogyan gondolkozott, és persze összevetni azt a vetélytársainak a gondolatmenetével. A történésznek ugyanis az a feladata, hogy megpróbálja a lehető legjobban megmutatni a múltat, de az igazán jó történész megpróbál úgy írni, hogy azt a hétköznapi emberek is megértsék. Én alapvetően a 20. századi magyar történelemmel foglalkozom, de közép-európai kitekintéssel. Eddig 28 könyvet írtam erről a témáról. Emellett a 100 éves évforduló kapcsán hozzákezdtünk egy nagyívű munkához, így a trianoni békediktátum történetét közép-európai kontextusba helyezve hét kötetben mutatjuk be.

– Miért éppen Közép-Európa?

– Azt gondolom, hogy a közép-európai, 20. századi történelemnél érdekesebb dolog nem igazán létezik. Birodalmak keletkezései és bukásai, nacionalizmusok vetélkedése, határváltozások, hol Nyugat-Európával küzdünk, hol a keleti résszel, hol pedig a Trianon ejt komoly sebet rajtunk. Erre jó példa Józsi bácsi története, aki felkerül Szent Péterhez és elmeséli az életét, ekkor derül ki róla, hogy élete 82 évét végig Munkácson töltötte, sosem hagyta el a várost, mégis öt államnak volt az állampolgára.

– Egy virtuális intézetet is létrehozott Közép-Európa kutatására. Milyen céllal tette mindezt?

– Én hiszek abban, hogy a világot hálózatok működtetik, és én azt gondoltam, hogy azoknak a hazai történészeknek, akik Közép-Európával foglalkoznak szervezni kell egy ilyen szakmai hálózatot. Az intézet célja, hogy a történelemtudományban ne csak a baloldali vélemények jelenjenek meg, hanem a nemzeti, polgári, konzervatív gondolatvilág is teret kapjon. A történelem egy olyan tudomány, ami nemzeti identitásképző erő, viszont a baloldal pont ezt akarja tőlünk elvenni, és ezzel szemben tudnunk kell felmutatni egy nemzeti polgári szellemi bázist, ezzel pedig megmutatni számukra azt, hogy mi is vagyunk ugyanolyan erősek, mint ők, akik a szocializmus örököseiként 40 évnyi előnnyel rendelkeznek.

– Hova tovább, mik a jövőbeni tervei?

– Továbbírom a Trianon történetét, valamint azért dolgozok majd, hogy megvédjük a hagyományos konzervatív, nemzeti, polgári értékrendet attól, amit most kultúrharcnak nevezünk. Erre vonatkozóan van egy kedvenc részem a Gladiátor című filmből, amikor a gladiátorok az amfiteátrumba tartanak és megkérdezik, hogy most mi vár kint rájuk, amire a csapat vezetője azt feleli, hogy biztos valami szörnyűség, de ha nem állunk össze egy csapattá, akkor biztos, hogy elveszünk. Én azt látom, hogy olyan támadás alatt áll a polgári értékrend, hogy nekünk nemzeti, konzervatív értékrendet követőknek össze kell állni azért, hogy a mi csapatunk erősebb legyen.