A halállal néz szembe az Akárki közönsége

Éppen száz évvel ezelőtt rendezte meg először Max Reinhardt az Akárki moralitásjátékot a salzburgi dóm előtt, mely fesztivál mintájára indították útjára mintegy kilencven évvel ezelőtt a Szegedi Szabadtéri Játékokat. Az érdeklődők közönségtalálkozó keretében ismerkedhettek a Dóm téren csütörtökön és pénteken megtekinthető produkcióval, annak szereplőivel és rendezőjével, Bodolay Gézával ma a REÖK-palotában.

Visszatérők

A főszerepeket alakító, két Kossuth-díjas színművész Szegedhez fűződő élményeit osztotta meg a találkozó közönségével. A Halál és a Bölcs karakterét életre hívó Hegedűs D. Géza először 1976 nyarán lépett fel a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Az ember tragédiája színműben Ádám karakterét alakította. Majd többek között az Antigoné, a Nemzetközi Néptáncfesztivál, legutóbb pedig a Rómeó és Júlia produkció kapcsán tért vissza a Dóm térre.

A darabban Akárkit megtestesítő Zsótér Sándor 34 évesen rendezőként érkezett a szegedi teátrumba, ahol három éven keresztül tevékenykedett. Elmondása alapján bonyolult érzelmi kötelék fűzi Szegedhez. Élete első operáját is itt rendezte, Britten Szentivánéji álom című operáját álmodta színpadra.

Kiváltság

A Barátság és Erő karaktereit alakító Sorbán Csaba a színészgárda sokszínűségét hangsúlyozta.

– E csapat számomra gyönyörűséges. Nagyon sok helyről jöttünk, vannak köztünk hivatásosak és alternatívak, határon inneniek és túliak. Olyan szakmai közege van e munkafolyamatnak, mely kiváltságos az ember életében – mondta.

Bodolay Géza rendező a produkció több szereplőjét a REÖK színpadán játszott Übü király szereplőgárdájából választotta, melynek átiratát ő maga készítette. Sebők Maya a Szépség, Balog József a Rokon, Farkas László Róbert a Vagyon, Kosztolányi József pedig Isten karakterét kelti életre a színpadon.

– Megilletődve dolgozom e stábbal, nagyon sokat tanulok a színházról. Lesem a nagyokat – fogalmazott Kosztolányi József.

Felettébb aktuális

Hegedűs D. Géza az ötszáz évvel ezelőtt keletkezett darab témájának aktualitására hívta fel a közönségtalálkozó résztvevőinek figyelmét. A reneszánsz kor embereinek bátorságát hangsúlyozta, amiért nyíltan szembe mertek nézni a halállal, melynek gondolatát manapság igyekszünk minél messzebbre hessegetni életünkből.

– Engem megrendít, hogy mára ennyire eltávolodott tőlünk az, ami az életünk szerves része. Ezért fontos, hogy e szorongásos hónapok után most szembenézünk azokkal a gondolatokkal, érzésekkel, melyek foglalkoztathattak bennünket a bezártság során – fejtette ki.