Elköszöntek – mi lett velük?

Korábbi mindennapjaihoz a volt képviselők közül Toldi János ma­­radt a legközelebb, akit most is rendszeresen látni a testületi üléseken, külső tagként ugyanis meghívást kapott az Emberi Erőforrások Bizottságába. Az előző ciklusban elnöke volt ennek.

– Örülök, hogy hasznosítani tu­­­­dom tapasztalataimat. Egyébként 70 éves leszek, élvezem a nyugdíjas éveket – tette hozzá.

Listán szerzett mandátumot az előző testületben Véghseő Henriett, aki nemcsak a politikától, de Makótól is eltávolodott. Jelenleg a maroslelei közkonyha élelmezésvezetője, civilben ugyanis élelmiszeripari mérnök.

– Ennél jobb nem is történhetett volna velem – jegyezte meg. A politika egyáltalán nem hiányzik neki, egyébként most is szívesen segít személyes kapcsolatai révén azoknak, akik megkeresik.

– Az első unokámat várom, aminél szebb kihívást el sem tudok képzelni! – újságolta boldogan Kádár József. Ő a közelmúltban szerepelt lapunkban, amikor a helyi gazdakör székházának felújításáról írtunk. Ennek volt és maradt az elnöke, egyébként gazdálkodik. Ez sem változott. – Szerettem a képviselőséget, de a közéletnek hátat fordítottam. Csupán az egykori csapattagok közül hiányoznak néhányan – vallotta meg.

Sánta Sándorra sokan nemcsak képviselőként, hanem Ma­­­­kó rendszerváltás utáni első polgármestereként is emlékeznek. Háziorvos is volt, de a fehér köpenyt már 2017-ben szögre akasztotta. A szemét többször műtötték. Már 79 éves. Sajnálja, hogy szenvedélyének, a festészetnek sem tud hódolni.

– Azért persze filozofálgatok. Úgy tűnik, a sorsunkat egyre inkább külső tényezők alakítják, mint például a vírusjárvány vagy a klímaváltozás – mondta.

A volt képviselők közül az egyetlen nem fideszes a független Marosvári Attila volt, aki szintén nem indult újra egyéni mandátumáért. Két ciklussal ko­­rábban Makó alpolgármestere volt, 23 évet töltött a helyi politikában. Őt is kerestük, de nem tudtuk elérni.