Egy kalappal több

A Ká­­rász utca és a Dugonics tér sarkán álló szobron viszont sapkából figyelhettünk meg kettőt is kedden. Elsőre nem is értettük, mi a furcsa, a hegedűs bohóc egyébként is kalapot vi­­sel: ha lenne napi borzasztó szóvicc rovat, elsüthetnénk benne, hogy vaskalapos. Ta­­lán szándékosan öltöztették fel viccből a hűvösre való te­kintettel – jó vicc, időjárás, a palánták a kertben nem fogják megköszönni –, de valószínűbb, hogy valaki elhagyta a kalapját. Egy másik valaki pedig feltette a legmagasabb pontra, hátha megtalálja az, akinek volt sapkája, de már nincs – bár sokan nem járnak az utcán.

Szokás egyébként Szegeden – nyilván máshol is – jól látható helyre feltenni a talált tárgyat, hátha keresi a tulajdo­nosa. Kaptunk már vissza rókát ágra kötözve – nem igazit –, sapkát, cumit, macit és békát teremnek a játszóterek környékén a fák. Láttunk márkás gyerekcipőt megállóban, kukán varjút – nem karón, de minden nem jö­­het össze. Amikor viszont a lányom féléves volt, fekete lyukba léptünk a Vértónál. Élénk rózsaszín csizmát rúgott le magáról, öt perc múlva már nem volt meg. Végigjártuk az útvonalat, még járókelőt se láttunk. Reméljük, hasznát vették egy másik univerzumban.