A kommunizmus áldozataira emlékeztek Makón

Február 25-e azért a kommunizmus áldozatainak emléknapja, mert 1947-ben ezen a napon hurcolták el a szovjet megszállók Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Az ország egyik magas rangú politikusát az utcáról vitték el, mit sem törődve a magyar jogrenddel – mint cseppben a tenger, így mutatkozott meg az államszocialista rendszer lényege ebben a vérfagyasztó történetben. Kovács Bélát egyébként a Szovjetunióba vitték, ahol 8 évet volt kénytelen fogságban tölteni.

Miklós Péter, a hódmezővásárhelyi Emlékpont igazgatója, egyetemi tanár ezt az esetet is megosztotta fiatal hallgatóságával, de sokat beszélt arról is, miként törte derékba az akkori fiatalok életét az embertelen önkényuralmi rendszer. Makói példát is hozott: Institóris Ildikóét, aki a makói gimnázium diákja volt és az ’56-os forradalom idején verset mondott a Kossuth-szobornál történt koszorúzáson, majd ledöntötték a megszállási emlékművet – ezért, bár tehetséges volt, nem engedték tovább tanulni. – Akiket valamilyen retorzió ért a forradalom bukása után, harmadrészt fiatalok voltak. Nem csak értelmiségiek, munkások és földművesek is – mondta az előadó. Ez nem véletlen, hiszen a fiatalok azok, akik készek radikálisan fellépni azért, amiben hisznek és így gyakran válnak akaratlanul is a történelem főszereplőivé. Mindezt illusztrálva nagyon sok fotót is bemutatott a forradalom résztvevőiről.

Miklós Péter összegzése szerint szerte a világban több mint 100 millió áldozata volt a kommunizmusnak. – Nem csak azt kell áldozatnak tekinteni, akit megöltek, bebörtönöztek vagy elüldöztek az országából, hanem például azt is, akit korlátoztak a szabad véleménynyilvánításában, esetleg megfosztottak az állásától vagy bekényszerítették a szövetkezetbe – mondta. Az Emlékpont ilyen és hasonló történetekbe is betekintést enged, felelevenítve ennek az időszaknak a mindennapjait.