Álmokat szőnek a kenderből

A kendertermesztés lehet Magyarország jövője címmel jelent meg cikk a Világgazdaságban. Akár 800-1000 millió forintos beruházás is érkezhet a korábban hagyományosan kendertermesztésből élő kistérségekbe, ha az építőipar újra felfedezi ezt az ipari növényt – állítják tanulmányukban az ArchEnerg energetikai és építőipari klaszter szakértői. A technológia a legkorszerűbb passzívházak építésére, valamint épületek hőszigetelésére alkalmas.

A lefutatott modellek szerint egy, a kenderkóró előzetes feldolgozását végző üzembe 300 millió forintot kellene fektetni és 10 új munkahelyet teremteni. Az itt készült építőipari alapanyagokat, a rostot és a pozdorját feldolgozó üzemek pedig további mintegy 600 millió forintból épülhetnek fel, és újabb 35-40 embernek adnának munkát.

Miért keltette fel érdeklődésünket a cikk? Csongrád megyében a kendertermesztésnek több mint 100 éves hagyománya volt, az 5-6 ezer hektáron termesztett növényt olyan gyárak dolgozták fel, amelyeket az 1880-as években alapítottak. A rendszerváltás előtt a szegedi központú Kender- és Szövőipari Vállalathoz tartoztak a ma már nem létező nagylaki, eperjesi, komádi, hirdi gyárak, nem számítva a Szegeden található újszegedi, a Londoni körúti, valamint a Dorozsmai úti üzemeket.

A kender

A kender igénytelen növény: áprilisban elvetik, augusztusban learatják. A magjából kisajtolt olaj étolajként használható, de szappant, kozmetikai cikkeket is lehet belőle készíteni. A pozdorjából cellulózt, papírt és hőszigetelő lapokat, a rostokból készült fonalból műszaki szöveteket, ponyvákat, hevedereket, zsákokat, köteleket gyárthatnak.

Ma nincs a megyében iparszerű kendertermesztés és -feldolgozás. (Egy kezdeményezésről hallottunk, főszereplője külföldi befektetőkkel tárgyal, azt ígérte, egy hét múlva eldől, belevágnak-e.) Az ipari növényt a 70-es, 80-as években lenullázta a kőolajból egyszerűen nyerhető polietilén és polipropilén, amelyből zsineget, zsákot, műszaki ponyvát könnyen, gépesítve lehetett előállítani. Szemben a kenderrel, amelyet előbb áztatni kellett, hogy kinyerjék belőle a rostot. Az áztatás bűzzel, kosszal, nagyon nehéz fizikai munkával járt, hiszen a növényi részeket először el kellett „rohasztani". Igaz, az utolsó időkben már daruval, markolóval csinálták, és az akár 4 méter magasra nyúló kendert is speciális kombájnnal aratták.

– A kender újrafelfedezése egyszer már megtörtént – magyarázta Széll János, aki ma tiszteletbeli török konzul és az autópályákon használt aszfalterősítő rácsot gyártó Geotextil Kft. résztulajdonosa. – A 90-es években amerikai cégek kerestek meg bennünket, és évekig gyártottunk ruhaszövetet kenderből. De az alapanyagot már akkor is Romániában vásároltuk.