A gyulai vár örökségünk része – galériával

Már többször leírtam, ha igazán pihenni akarok, akkor Gyula kedves, hangulatos városa a lazítás célpontja. Így történt ez október utolsó dekádjában is, és az egyik legtartalmasabb kirándulás sikeredett. Azért is, mert a gyulai vár fontos örökség.

Egy kis történelem

A gyulai vár az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek – egyes források szerint egész Közép-Európának – az egyetlen épen megmaradt síkvidéki, gótikus téglavára, amely a 16. századtól meghatározó végvára volt országnak. A török is ostromolta, és 1566-ban el is foglalta. Korábban 6 évig Mátyás király volt a vár ura, majd 1482-ben természetes fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Az uradalomhoz ekkor már 83 falu tartozott. Egy 1484-ben kelt oklevelében fiára és Gyula várának mindenkori várnagyára ruházta Békés vármegye főispáni tisztét, így Gyula vált a megye központjává. A hagyományokat őrzik a városban.

Az elsők között

A vár az elsők között volt azon látványosságok sorában, amelyet a 2000-es évek elején, első kirándulásomkor megnéztem, majd szüleimmel is felfedeztük 2008-ban. Utána sokáig nem vállalkoztam a lépcsők megmászására, a lábam is rakoncátlankodott, ezért inkább valóban síkvidéki, vagyis inkább földszintes kikapcsolódásokat választottam, mint a séta, az olvasás, egyszer a fürdőbe is eljutottam, és igyekeztem felfedezni Gyula más, kicsit rejtett érdekességeit, mint azt a Kossuth utca házszámtáblát, a 34-est, amelyre 1944-ben célba lőtt egy szovjet kiskatona, a golyónyomok ma is láthatók, vagy a panziót, ami előtt egy ágyú strázsál.

Újra a gyulai vár

Azonban mindig ott motoszkált bennem, hogy megint meg kellene nézni a szépen berendezett kiállítást a fegyverekkel, a várúr és várúrnő szobájával, a makettekkel, a kovácsműhellyel, a börtönnel, a kínzókamrával és a kápolnával. Ezért most újra felfedeztem, elfoglaltam a várat. No, nem úgy, mint a törökök... De több szót kár erre fecsérelni, az ott látottakat nem lehet hűen, jól leírni. Beszéljenek inkább a várról, a várban készült fényképek, amelyeket akár meghívónak, invitálásnak is tekinthet mindenki.