elismerés

2 órája

A múzeumi mindenes kitüntetése

Országos kitüntetést kapott a makói József Attila Múzeumban 42 esztendeje dolgozó Joó Zoltánné. Adminisztrátorként kezdte néhai Tóth Ferenc igazgatósága idején – azóta már a szakmai munkában, a kötetek szerkesztésében is részt vesz. Ő a múzeumi mindenes és azt mondja, ez a munka élteti.

Szabó Imre

– A filmek érdekeltek, eredetileg valamilyen ezzel kapcsolatos munkáról álmodtam. Aztán élet úgy hozta, hogy ide kerültem, és ma már el sem tudnám képzelni magamat másutt – mondja a múzeumi mindenes, Joó Zoltánné, akinek idén odaítélték a Kismúzeumok Szolgálatáért – Pro Servitio Museorum Parvorum díjat. Ezt a Pulszky Társaság, azaz a Magyar Múzeumi Egyesület kismúzeumi tagozata ítéli oda évente 2022-től, szerte az országban mindössze legfeljebb három embernek. A díjat még nem vette át, csak egy levelet kapott róla az intézmény. Ezt Szikszai Zsuzsanna egy rendkívüli értekezleten olvasta fel a kollégák előtt. A megható pillanatot felidézve megjegyezte, szóhoz sem jutott.

Irodájában a makói múzeumi mindenes, Joó Zoltánné.
Irodájában a makói múzeumi mindenes, Joó Zoltánné. Fotó: Szabó Imre

Adminisztrátorból múzeumi mindenes

Etelka 42 évvel ezelőtt, adminisztrátorként kezdte a munkát a József Attila Múzeumban néhai Tóth Ferenc igazgatósága idején. Gyors- és gépírói végzettséggel került ide, tanult filmesztétikát, később többek között szoftverüzemeltetői végzettséget is szerzett. Tóth Ferenc – ahogy ő említette, Feri bácsi – volt, aki biztatta, gyarapítsa tudását. 

– Hivatalosan most is adminisztrátor vagyok, hozzám tartozik minden ilyen jellegű munka, de ha kell, a pénztárba is beülök, közben titkári teendőket is ellátok, vagy például kiadványok szerkesztésében, a szakmai munkában veszek részt. Talán ez utóbbit szeretem a legjobban, mert az átolvasott, gondozott írásokból sok újat tanulok mindig. Igyekszem mindent a lehető legjobban csinálni. Mindegyik új feladatnak örülök, mert ezek új energiával töltenek fel engem – vallotta meg.

Tragédia miatt maradt 

Két évvel ezelőtt úgy volt, hogy nyugdíjba megy, akkor azonban sajnos elhunyt a férje. Úgy döntött, nem akar otthon maradni, elmerülni a bánatban, a fájdalomban.

– Más életet álmodtunk magunknak, de az élet közbeszólt. Az éltet, hogy itt dolgozom: teljessé teszi a mindennapjaimat. 

Azért persze van más is, ami örömet okoz neki: van három nagylánya, sőt három unokája is. A legkisebb egy éves. Mint mondja, szerencsére ők sem hagynak egy pillanatnyi nyugalmat sem neki. Gyakran találkoznak, ami boldogsággal tölti el a szívét.

A díjátadó egyébként október 30-án, Ráckevén lesz. Kollégáival együtt fog oda utazni. Megjegyezte, természetesen örül a kitüntetésnek, de ő úgy gondolja, egyszerűen csak teszi a dolgát. 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a delmagyar.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában