A mikrovilág szépségei

A minap a szegedi Füvészkertben jártunk Karnok Csaba fotós kollégámmal, kalauzunk Németh Anikó igazgatónő volt. Több pontjára ellátogattunk a kertnek, találkoztunk sétáló, mindent megnéző látogatókkal, beszélgettünk velük. Akadt közöttük vidéki – a fővárosból is érkeztek vármegyénk székhelyére –, nekik újabb programokat, felfedezésre váró látványosságokat, épületeket ajánlottunk szegedi pihenésük idejére.

Tovább barangolva érkeztünk el az óriások asztalához és a tanyaudvarhoz, utóbbinál fedezte fel Csaba, ahogy fogalmazott, gyermekkora kedves virágát, melyen a pillangókat hajkurászták és fogták meg pajtásaival. Ezúttal egy dongót, másik nevén poszméhet – de lehet darázs vagy házi méh volt, esetünkben nem ez a fontos – látott meg, ami velünk mit sem törődve repdesett, pihent és dolgozott, porzott be egy-egy lila virágon. Lefényképezte, és a kicsi zümmögő állat ideális modellnek bizonyult. 

Azt nem állítanám, hogy mosolygott vagy pózolt, hiszen nem is foglalkozott velünk, kívül estünk a számára fontos világon, az életén. De szép fotók készültek.

Ez arra is inthet bennünket: figyeljünk azokra a részletekre, amiket elsőre, felületesen szemlélődve észre sem veszünk. Mert szépséget, varázslatos világot fedezhetünk fel.