2024.09.07. 12:00
Afrika volt Ágnes álma – most ott önkéntes
A fekete kontinens, az ottani egzotikus élővilág volt a makói Kun-Szabó Ágnes gyermekkori álma – ezt azonban idővel elfelejtette. Nemrégiben aztán mégiscsak eljutott oda és Afrika a szívügyévé vált: nem így tervezte, de most a kenyai főváros nyomornegyedében önkénteskedik, tanítja és segíti az ott élő gyerekeket.
Kun-Szabó Ágnes Afrikában, a szegénynegyedben. Fotó: DM
– Afrika a gyermekkori álmom volt – mesélte Kun-Szabó Ágnes. A makói hölgyre – bár az utóbbi jó néhány évet nem itt töltötte – a mai napig sokan emlékeznek a városban a kutyás egyesület elnökeként, illetve műkörmösként. Ez utóbbival egészségügyi okok miatt 20 év után fel kellett hagynia. Vagyonőr, biztonságszervező, tűz- és munkavédelmi főelőadó, majd egy biztonsági cég felsővezetője lett Szentendrén. Ezt családi okok miatt, 7 esztendő múltán adta fel, és hazatért – pontosabban Deszkre. Miközben sok szabadideje lett, 83 éves édesapja emlékeztette gyermekkori álmára, amit ő maga már el is felejtett. Eldöntötte: egy elefánt-árvaházban fog dolgozni Afrikában.
Afrika egyik gettójában kötött ki
Ezt gyorsan megszervezte. Kezdetnek három hónapos szerződést írt alá a kenyai intézménnyel – csakhogy ezt két nappal a megérkezése után egészségügyi zárlat alá vették. A szállása viszont le volt kötve és az élelmezését is biztosították már negyedévre. Amikor megkérdezték tőle, foglalkozna-e addig gyerekekkel, először húzódozott. Aztán amikor a főváros, Nairobi egyik, a jó módúak városrészétől két és fél méter magas fallal lezárt nyomornegyedébe, a 15 ezer család által lakott Kijiji gettóba egy kísérővel ellátogatott, nem tudott nemet mondani.
Hazamentem és egy fél óráig sírtam
– idézte fel.
Tanít és közben tanul is
Elmondta, Kenyában a gettók alapszintű iskoláin kívül minden oktatás pénzbe kerül. Az ő feladata az lett, hogy háztartástant tanítson a gyerekeknek. Ott a szuahéli mellett mindenki beszél angolul is, így nyelvi problémája nincs. Napi két órát tart hétfőtől péntekig – önkéntes munkában, még az útiköltségét sem térítik meg. Az osztály 80 fős, a gyerekek 4–14 évesek.
Tanítom őket varrni, késsel-villával enni, a személyi higiéniára és hasonlókra
– magyarázta, hogy mit csinál.
Megjegyezte, a gyerekek nagyon lelkesek, síri csendben figyelnek. Közben ő is tanul tőlük. Hangsúlyozta, a szegénynegyedben nincs semmilyen közműszolgáltatás, mindenki bádogbódékban, napi pár dollárból él, többnyire kéreget, és általában mindenkinek az az egy ruhája van, amelyet visel, mégsem panaszkodik senki. Az emberek mosolyognak, kedvesek egymással és vele is.
Elsősorban a pozitív életszemléletet sajátítottam el tőlük, meg azt, hogy több figyelmet szenteljek a mának. Lenyugodtam
– foglalta össze, a gettó mit adott neki.
Vizet ad, boltot nyit
Most, néhány hét után készül visszatérni. Itthon gyűjtött adományokat visz, például játékokat, mert a gyerekeknek játékuk sincs. Arra készül, hogy rácsatlakoztatja a bérelt házát az ivóvíz-hálózatra és ebből 20-25 családnak ad majd naponta ingyen – a gettóban csak lajtos kocsiból, számukra drágán tudnak venni. Közben biztonsági céget készül alapítani, és ahol lakik, a jobb módú környéken terményboltot akar nyitni, hiszen az oktatásért továbbra sem kap pénzt. A boltba a gettóból vesz majd fel alkalmazottat.
