2024.03.10. 18:50
Nem vízilabdabajnok, de rendkívül népszerű tanár Benedek Tibor
Benedek Tibor gyerekek ezreit tanította úszni Szentesen, a legendás testnevelő tanár idén átveheti a Csongrád-Csanád Vármegye Sportjáért és Ifjúságáért díjat Pengő László szervátültetett szenior úszóval. Tiborral a fedett uszodában ültünk le beszélgetni, majd átsétáltunk a több mint 90 éves régi, 33-as medencéhez, ami a fél életét jelenti, a másik meghatározó helyszín, az iskola mellett. Vízilabdameccsek előtt és alatt ő gondoskodik arról, hogy minden tökéletesen működjön, ha elszakad a kötél, lapos a labda, nélküle kis túlzással nincs mérkőzés, azért sem, mert nézőként is ott ül a medence szélén.
Benedek Tibort a munkája ma is a medencéhez köti. Fotók: Darók József
1967-ben költöztünk be Szentesre Derekegyházról, akkor már iskolába idejártam, ráadásul abba, ahol később tanítottam, akkoriban még Köztársaság téri Általános Iskola volt a neve
– idézte fel Benedek Tibor.
1977 óta ott tanított, nemrég, 2020-ban ment el nyugdíjba, de még két évet dolgozott. Elkezdte a tavaly szeptemberben indult tanévet is, csakhogy egy betegség októbertől megálljt parancsolt neki. Kórházban volt, és orvosi tanácsra már nem is megy vissza tanítani.
Már gyerekkorától vízközelben van
Úszó gyerekként kezdtem itt, a szentesi uszodában, Horváth „Rozoga” tanár úr tanított meg úszni, majd az úszóklub edzéseire jártam, gimnazistaként átjöttem vízilabdázni. Tulajdonképpen azóta itt vagyok a vízilabdaklubnál. A főiskola után a jelenlegi Szent Erzsébet Katolikus Általános Iskolában kezdtem tanítani, elsőtől nyolcadik osztályig. Mellette vízilabdaedzőként tevékenykedtem, azzal pár éve már nem foglalkozom, de a klubnál megmaradtam technikai ügyintézőként. Úgyhogy elég régóta, gyerekkoromtól a sport mellett vagyok
– mesélte Tibor.
Nagyon népszerű tanár volt, ha emlékeim között kutatok.
Azt nem tudom, mitől alakult ki a népszerűség
– nevette el magát.
Mint mondta, nagyon sok gyerek járt az iskolába, volt, amikor a 960-at is elérte a számuk, akik négy párhuzamos, nagy létszámú osztályba jártak.
A testnevelést minden gyerek szereti. Engem is szerettek a gyerekek, a kettő így jól kiegészítette egymást. Jó választás volt
– erősítette meg feltevésünket.
Édesanyám tanító volt, sokszor voltam nála kint az iskolában, és a tesitanáraim is nagy hatással voltak rám, általános iskolában Baróti Miska bácsi, a gimnáziumban a már említett Rozoga, Horváth László tanár úr, ő is egy nagyon karizmatikus személyiség volt. A másik szakomat, a biológiát is tanítottam egy ideig, de a testnevelés volt a fő
– mondta.
Rendkívül fontos a háttérmunka
A nyári szüneteket is a strandon töltötte, gyerekek úszásoktatásával.
Ez nem olyan, mint egy másik tantárgy, ahol majd tíz év múlva látszik az eredmény, itt már a nyár végére kiderül, hogy akár a nulláról indulva egyszer csak átússza a mélyvizes medencét, tehát azonnali visszajelzést kapunk, hogy jó az, amit csinálunk
– magyarázta a testnevelő tanár.
Annyiban szigorúságot követelt tőle a szakma, hogy vigyázni kell a gyerekekre, mert balesetveszélyes a tesióra, a sportban szabályok vannak, azokat be kell tartani, akár az életben. Másként kell szigorúnak lenni, mint egy matektanár
– mondta.
Manapság nincs annyira kötött feladata, technikai dolgokat intéz, játékosigazolványokat, versenyengedélyeket, a meccsek körüli szervezést, szombaton a felnőttmeccseknél, vasárnap délelőtt az utánpótlás-mérkőzéseken. Ez a háttérmunka nagyon fontos, és tényleg mindenre kiterjed a medencétől a szertárig.
Fotó: Darók József
A beszélgetésünk napján, március 5-én este női meccset rendeztek, ez kivételes, mert az ellenfél, az Újpest kérte, hogy nemzetközi szereplés miatt előrébb hozzák.
Ilyenkor már az a feladatom, hogy idejövök, ellenőrzöm, az úszómesterek rendbe tették-e a pályát, működik-e az óra, fogadom a játékvezetőket. Természetesen végignézem a meccset, aztán összepakolunk
– foglalta össze teendőit Benedek Tibor.
Benedek Tiborok ha találkoznak
Ezzel a névvel elmondható, hogy Szentesnek is van egy Benedekje – utaltunk a fiatalon elhunyt háromszoros olimpiai bajnok vízilabdázóra.
Már két éve, hogy elment az örök vadászmezőkre vízilabdázni
– sóhajtott Tibi bá, és hosszas csend következett, csak a medencéből morajlott a vízszűrő berendezés hangja.
Az a nagy szerencsém és örömöm, hogy abban a korban éltem itt, a vízilabda környékén, amikor a második aranycsapat, a 2000 óta olimpiákat nyert válogatott tagjait közelről ismerhettem, nagyon sokszor jöttek Szentesre a klubcsapataikkal. Tiborral is olyan viszonyban voltunk, hogy amikor először találkoztunk, bemutatkoztam neki, és mosolygott, hogy „jól van, akkor mehetsz is játszani”. Közvetlen, barátságos ember volt mindenkivel. Volt egy pár vicces félreértés is a névazonosságból, mivel a vízilabda-szövetségnél megvolt a telefonszámom, és kaptam néha olyan telefont, amikor azt hitték, vele beszélnek. Mondtam, hogy Benedek is vagyok, a vízilabda is stimmel, csak nem a bajnok
– mesélte mosolyogva.
Úszóversenyeken, majd pólómérkőzéseken is részt vett, az utóbbi tíz évben a saját örömére úszkál, amikor elindult a szenior úszás Szentesen, néhány versenyen vízbe ugrott, de azt a részét már nem kívánja.
Az egészségemért viszont szívesen megyek vízbe, ezt könnyen meg is tehetem, ha már ilyen sok időt töltök az uszodában. Azonkívül biciklivel járok, mint mindenki Szentesen
– jegyezte meg.
Jelenleg „javítás alatt” van
Az egészsége azonban megromlott, Tibor az elmúlt hónapok megpróbáltatásairól is őszintén beszélt lapunknak.
Tavaly szeptember végén általános kivizsgálásra mentem, kijelentették, olyan betegségem van, ami azonnali „javításra” szorul. A következő három hónapot kórházban töltöttem, ott rosszul voltam, aztán a fővárosban, a Semmelweis Egyetem Klinikai Központjában kezeltek a daganatos betegségemmel, ami most jól karban van tartva, minden hónapban ötnapos kezelésre fel kell mennem, úgy érzem, jól vagyok
– vallott az utóbbi időszakról.
Sokan aggódtak érte, várták vissza. Mint fogalmazott, hirtelen tűnt el, pénteken ment be a vizsgálatra, másnap meccs lett volna, egyik napról a másikra került kórházba.
Egy párszor át is gondolta az életét. Tervei is vannak, a családjával, unokáival.
A kedves feleségemmel gimnazista korunkból ismerjük egymást, lassan ötven éve. Nélküle nem működött volna ez az egész. Nem nagyon gondolkoztam előre, nem azt mondom, hogy sodródtam, de már tudom, hogy sok mindent meg kell becsülni, azt is, amin átsiklott az ember. 68 éves vagyok, már nem lesz még egyszer ennyi. Nem is kell
– jelentette ki.
A vármegye sportjáért és ifjúságáért odaítélt kitüntetés jólesik neki, azt mutatja, sokan szeretik.
Tovább kell vinni az örökséget
Ha újrakezdhetné, ugyanezt csinálná?
– kérdeztük.
Persze, és ugyanitt, annyira jó kis hely ez a Szentes ezzel a gyönyörű fedett uszodával. De nem akarom én újrakezdeni! Szép gyerekkorom volt, békében éltünk
– összegzett Benedek Tibor.
A meccseken rendszeresen összefut régi sporttársaival, akikkel együtt gyerekeskedtek, vagy későbbi neves játékosok, edzők, akik a sportág mellett maradtak.
Megajándékozott a sors bennünket két különleges emberrel, Brávik Fruzsival és az olimpiai bajnok Kis Gáborral, akik a szentesi vízilabdáért dolgoznak. Az edzőgárdából is akadnak, akiket még tanítottam úszni, vagy az iskolában is tanítványaim voltak. Van itt nekünk egy örökség, amit büszkén továbbvihetünk, és tovább is kell
– zárta gondolatait Tibi bá.
