2024.03.29. 14:00
Búz Csaba a balatoni szupermaratonról: talán mégis visszamegyek
Szidta a lejtőt, a hegymenetet, 170 kilométer után olykor már mindent is. A vásárhelyi laktanya egyik századosa, Búz Csaba Balaton körüli szupermaratonja valódi érzelmi hullámvasút volt. Eközben az amatőr sportoló már a nyári ironman versenyre edz, ahol 13 óra folyamatos menet várja.
– A dombok sosem jöttek jól, főleg nem 174 kilométer után, mégiscsak alföldi gyerek vagyok. A végén azt mondtam: én többet ide vissza nem jövök. Most azt gondolom, talán mégis – nyilatkozta lapunknak Búz Csaba százados, az MH Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandár kommunikációs tisztje, a Balaton és FélBalaton Szupermaratonon lefutott majdnem 200 kilométer után. Külső és belső magaslatokról és hullámvölgyekről, döntésekről, fegyelmezettségről, meg az „őrültek” piros rajtszámáról mesélt lapunknak.
Csak egyszer döntesz naponta
Csaba négynapos extra kihívásának érzelmi hullámvölgyei jól követhetők voltak közösségi oldalán, ahol szinte folyamatosan összegezte élményeit. Nem ódzkodott tőle, hogy leírja: ez a Balaton körüli majdnem 200 kilométer bizony feladta a leckét. Úgy érezte olykor, mintha üvegszilánkokon haladna, a dombra felfutni pedig komoly fizikai fájdalom volt.
– Ott minden nap csak egyszer döntesz, amikor elindulsz az aznapi távra. Közben már a legrosszabb állapotban sem fontolgatod, hogy esetleg feladod. Egyetlen esetben lehet ez opció, ha a sérülést kockáztatod. Ennyire viszont ismerned kell a saját tested, hogy hol van az a pont, amikor meg kell állni – mondta válaszul arra a kérdésre, vajon hányszor küzdött meg fejben a démonokkal, hogy tovább tudjon haladni. Még ha vánszorogva is.
A BSZM futóverseny távja 196 kilométer, amit négy nap alatt, meghatározott távonként tesznek meg a legelszántabbak. Csaba teste mindannyiszor 35 kilométernél jelezte először: nem biztos, hogy szeretné a továbbiakat.
A Balaton a miénk
Nem szégyelli azt sem: a véghajrá eufóriájában kicsordultak a könnyei. Akkor már az sem érdekelte, ha talicskán tolják át a célvonalon.
Van ebben az egészben egy nagyfokú teljesítési vágy, meg az, hogy az ember mindig feszegeti a határait. Egy korábbi maraton után azt mondtam, a 42 kilométer egy teljesíthető táv, de annál hosszabbat soha nem szeretnék futni. Utána mégis jött a gondolat, hogy feljebb kell tenni azt a lécet. Látod, hallod futótársak, kollégák élményeit egészen extra teljesítményekről. Elgondolkozol, vajon fel tudnál-e készülni. Majd nekivágsz
– mondta.
Az afganisztáni kezdetek
Kitartás, fegyelmezettség, önfegyelem, szabálykövetés. Sorolja azokat, a futáshoz szerinte nélkülözhetetlen jellemzőket, amelyeket egyértelműen a katonaságnak köszönhet. Ráadásul egy 2013-as afganisztáni misszióban, katonatársa ösztönzésére kezdett futni, onnan indult minden. Olyannyira, hogy szinte a nulláról kezdte; még családi szocializációjából is hiányzott a sport iránti elköteleződés. Félig viccesen magyarázta: talán több életnyi lemaradást kell bepótolnia.
Jelenleg is egyedül, edző nélkül, barátok segítségével készül a nyári ironman versenyre, ahol egyhuzamban előbb közel négy kilométert úsznak, rögtön utána 180 kilométert kerékpároznak, majd egy 42,2 kilométeres maratoni futással zárnak. Megállás nélkül, nagyjából 13 óra alatt szeretné teljesíteni a teljes távot.
A piros az „őrülteké”
– A megtett út a legfontosabb, a célvonalon áthaladni pedig a kiteljesedés. Ezért az érzésért küzdöttem végig azt a közel 20 órát a Balaton körül – mondta. Majd arról mesélt, miféle váratlan gesztusok lendítették át a holtpontokon. A balatoni verseny legelszántabb, tehát a leghosszabb távot teljesítő futói megkülönböztető piros színű rajtszámot kaptak.
– A piros az „őrülteké”. Tudtam ezt már akkor is, amikor hat évvel ezelőtt, ugyanott még kisebb távot vállalva elhaladtam a pirosak mellett. Arra gondoltam, lehetetlent teljesítenek és nem győztem egy-egy szóval biztatni őket. Most már a másik oldalról tudom, mennyit ér a sporttársak ösztönzése – mondta. Ahogy azt is tudja: párja biztonságot adó jelenléte, a verseny minden percében érezhető háttér támogatása nélkül képtelen lett volna ezt az extrém harcot megvívni.
