Értük szeressük egymást, gyerekek!

Dédi mamám ribizlibora – ami itatja magát – alattomos kedvcsinálónak bizonyult a nyolcvanas évek végén: a nagy család felnőtt tagjainak kínált nedű a végeláthatatlan karácsonyi kártyapartik alkalmából került a poharakba, amelyeket a ravaszul somolygó dédi nem hagyott üresen árválkodni. Gyerekként persze nem kóstolhattunk bele, csupán az év közben félretett – és ilyenkor tétként szolgáló – filléreket csörgettük-zörgettük, míg a felnőttek egyre hangosabban keverték-csapkodták a lapokat. A szilvesztert a házi kolbászos melegszendvicsen nyúló, olvadt sajttal vártuk ugyancsak a dédim házikójában, ugyanezzel a 12–15 fős társasággal. Arra nem is emlékszem, mit csináltunk, de a jó hangulatra igen.

A gyerek kedvéért

Mindez mára a múlté: az egykori gyerekek ma szülőként lavírozzák végig a téli szünetet ajándékozással, gyerekzsivajjal megspékelt faállítással, sütéssel-főzéssel, rokonlátogatással tarkítva. Ami most sokszor macerának tűnik, a gyerekeink számára – sok év múlva – játékkal, illatokkal, jókedvvel tarkított emlékké válik: ezek az alkalmak teremtik meg gyermekkoruk karácsonyát, melynek fénye aszerint csillog majd emlékezetükben, hogy mi, szülők milyenné tettük az ünnepet. Hagyjuk a pénzt és a drága ajándékokat! Ugyan ki emlékszik vissza, tavaly meg azelőtt mit hozott a Jézuska? De abból évtizedek múlva is családi anekdota válhat, hogy végre anyu is le mert csúszni a töltés oldalán a szánkóval, igaz, borulva. Persze hó híján más programok után kell nézni.

Ünnep nyugiban

Vannak, akik úgy döntenek, idegenben könnyebb kibekkelni az ünnepeket. De mivel tölthetik el az időt azok, akik családjuk körében otthon maradnak? Az önfeledt társasjátékozás adottság kérdése, de a gyerek miatt felnőttként a beleélés eljátszható. Az apuval-anyuval közös festés, kézműveskedés, az alkotás öröme feledhetetlen. A ritkán látott rokonokra, a gyakrabban látott barátokra szakítsunk időt: ha mi sem beszélgetünk, mi miért várjuk el ezt a kamaszoktól? Keressünk vicces családi filmeket, menjünk moziba ugyanezért. A családi séta, biciklizés, az újonnan kapott játékok kipróbálása a szülőkkel a gyerekeknek nagyon fontos. És tegyük félre a hétköznapok szigorát: miért lenne baj, ha későn fekszik és még délelőtt is pizsamában grasszál otthon a család? A kulcsszó a nyugalom és a béke legyen.

Kötelező pihenés

A konyha… hát igen, enni kell, még ilyenkor is. A taktikásabbak ezt a rokonoknál oldják meg, de idén hosszú lesz a szünet, és január első napjaiban már a maradéknak is örülnénk – ha lenne. A nagy evések utáni kímélő étrendre fogva gyorsan elkészíthető menüt tegyünk az asztalra: a feldarabolt nyers zöldség salátának tökéletes, a kicsit szikkadt, mamánál csomagolt bejglibe meg igazán nem köthet bele senki. Így több idő jut egy jó könyvvel elvonulni. Mert a karácsonyi szünet nem csak a gyerekeké, a felnőttnek is jár a pihenés. Ilyenkor jut időnk emlékezni a régi ünnepeinkre, no meg azokra, akik már nem csodálhatják meg a minden bizonnyal ferdére sikerült karácsonyfánkat.