Tánccal erősítik a román identitást

– Románnak vallom magamat, hiszen a nagyszüleim, dédszüleim csak románul beszélnek, és román óvodába, általános iskolába jártam, beszélem, is a nyelvet. Otthon tartjuk a román közösség ünnepeit: karácsonykor járnak hozzánk kolindálni, húsvétkor pedig kimegyünk a temetőbe tojást törni – mondta a 16 esztendős, magyarcsanádi Berta Noémi Sztella, amikor tegnap délelőtt a művelődési házban, az éppen zajló román nemzetiségi tánctáborban találkoztunk vele. Először az unokatestvérei biztatására jött el a táborba, és annyira megtetszett neki, hogy azóta is visszajár minden nyáron. Egyébként 11 éves korában kezdte a táncot. Ma már magas színvonalon műveli, gyakran jár fellépésekre itthon és külföldön is a Bihar dallamai nevű tánccsoport tagjaként.

– Kötelességemnek érzem a hagyományok továbbvitelét. Azt szeretném, hogy ezek ne haljanak ki. Büszke vagyok arra, hogy a román közösség tagja lehetek – tette hozzá.

Magyarcsanádon sok éves hagyománya van a román nemzetiségi tánctábornak – a mostani sorrendben a negyedik. A falu egyébként is nevezetes nemzetiségi sokszínűségéről, és a román közösség itt különösen erős. A tábort pályázati pénzből részben a magyarcsanádi román nemzetiségi önkormányzat finanszírozza, de segít a helyi települési önkormányzat is. A résztvevő fiatalokkal a neves kétegyházi táncpedagógus, Grósz György foglalkozik, aki a teljes magyarországi román területen tanít Csongrád-Csanád, Békés, sőt Hajdú-Bihar vármegyében is. Több mint száz tanítványa van. Idén 18-an érkeztek, nem csak Magyarcsanádról. A  táborban magyarországi és romániai, főleg bánáti táncokat tanulnak, minden nap reggel kilenctől estig, egy ebédszünettel egy héten át. A fő cél a román identitás megerősítése az érintettekben.

– A tánc mellett román nyelvet és néprajzot, éneket, zenét is tanulhatnak azok, akik kíváncsiak rá – mondta Grósz György, aki egyébként 14 éve kezdte a tánctanítást, de Romániában. A Magyarcsanádra meghívott fiatalok kivétel nélkül román nemzetiségűnek vallják magukat, ám a tapasztalatok szerint az anyanyelv használata egyre ritkább, otthon is kevés szó esik románul.

– Amit itt elsajátítanak, azt otthon és az iskolában is hasznosítani tudják majd. Amúgy nehéz megtartani a nyelvet. Leginkább akkor sikerül, ha az édesanya a román – osztotta meg személyes benyomásait. Ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a néptánc szerencsére népszerű, ami a nyelv és a hagyományok továbbélését is segíti.