Hősszerelem rózsaágyon

Váratlanul egy hőstörténet kellős közepébe csöppentem a hétvégén, ráadásul rögvest az utódlás jelenetbe. Szüleim kertjének egyik rózsáját választotta nászágyának egy kis hőscincér pár. 

Az élmény után „bogarásztam” egy kicsit a faj jellemzői között. Új információ volt számomra például, hogy a kis hőscincér védett, természetvédelmi értéke ötezer forint. Továbbá azt is megtudtam, hogy az általam meglesett szerelmespár jó eséllyel már megette kenyere javát. A kis hőscincér a petéből kibújása után ugyanis évekig rejtőzködik lárvaként valamilyen fa elhalt törzsének vagy ágának belsejében. Majd a bábból imágó lesz, amelynek páncélja nyár elejére keményedik meg és sötétül be. Ekkorra azonban már csak néhány hét maradt hátra életéből. 

Eszembe ötlött, amikor jó pár évvel ezelőtt a Szegedi Vadasparkban voltam szemtanúja az oroszlánok röpke légyottjának. Jó nagy csönd támadt a látogatók körében, amelyet egy óvodás forma kisfiú tört meg édesanyjához intézett kérdésével: „anya, mit csinálnak?”. Édesanyja röpke töprengés után közölte: „játszanak”. Néhány másodperc múlva a kisfiú újra megszólalt: „anya, én nem hiszem, hogy játszanak”. 

Szombaton természetesen szóltam a családtagjaimnak, hogy apró hősökre bukkantam a rózsában. Az egyik gyerekrokon a nászágy felé tartva megkérdezte: „és mit csinálnak?”. Talán mondanom sem kell, mit válaszoltam: „játszanak”.