Látogatás a Wenckheim-kastélyban

Erősen magánügy, mégis leírom: mikor április elején Gyulán „tavaszoltam” cudar idő volt, hideg, eső és hó is jutott az égiektől. Emiatt is a fedett, melegebb helyeket részesítettem előnyben a séta, a padon ücsörgés és olvasás helyett. Kolléganőm, Kovács Erika javaslatára a kastélyok felé vettem ez irányt, a többi attrakciót – például a téglavár és a Ladics-ház – már láttam, volt amelyiket többször.

A helyi Almásy-kastéllyal kezdtem. Szép, mindenkinek ajánlom, akit Gyulára visz a sorsa – vagy az autó, a busz és a vonat –, hogy térjen be, nézze meg. A második a szabadkígyósi Wenckheim-kastély volt, mely már méreteivel, külső szépségével is lenyűgözött. Pedig Szegeden, lakhelyemen láttam, látok hatalmas épületeket a lakótelepen, nagyobbak is a panel óriások, de az esztétikai élmény azért nem ugyanaz… A kastélyt hatalmas park, angolkert övezi. A földszinti kiállítás, több termen keresztül, sok meglepetést, szépséget és érdekességet rejt a könyvtártól, szalonoktól, a hálószobán keresztül a mosdóig, utóbbiban padlóba süllyesztett fürdővel, „káddal”.

Szerencsére kávés vagyok, így betértem egy feketére a kávézóba. Kár lett volna kihagyni, gyönyörű teremben kortyolgathattam italomat. Sétálni a hideg és a hó miatt nem volt kedvem, de megfogadtam: még visszatérek építészeti és történelmi örökségünk ezen gyöngyszeméhez.