2023.02.12. 19:30
30 éves lesz a szentesi BEK-győzelem
1993. február 14. – aranybetűkkel íródott be ez a dátum Szentes és a magyar női vízilabda történelemkönyveibe. Ekkor nyerte meg ugyanis a Hungerit-Szentes a Bajnokcsapatok Európa Kupáját, a BEK-et, amely a Bajnokok Ligája, mai nevén Euroliga jogelődje. A 30 éves jubileum kapcsán a csapat akkori vezetőedzőjével, a Szentesen csak a vízilabda pápájának becézett Tóth Gyulával nosztalgiáztunk a szakág legnagyobb magyar klubsikeréről
A BEK-győztes csapat a trófeával. Álló sor, balról: Fülöp Tibor (másodedző), Tóth Noémi, Sipos Ivett, Erdőháti Nagy Anett, Tóth Gabriella, Sipos Anett, Sipos Edit, Szamosi Csilla, Tóth Gyula (edző), Rafael Irén, Molnár Gyula (orvos). Alsó sor, balról: Rónaszéki Ildikó, Huff Zsuzsanna, Stieber Mercédesz, Vincze Edit, Debreczeni Beáta. Nincs a képen: Kádár Noémi. Fotó: Szentesi VK
Tíz év alatt jutott el az európai vízilabdázás trónjára a szentesi női csapat. 1983-ban alakult meg a szakosztály, miután Cseuz László abbahagyta az úszásoktatást a városban. Ekkor Tóth Gyula több rendkívül tehetséges lányt próbált átcsábítani a vízilabda-edzésekre. Utóbb kiderült, óriási sikerrel, de volt, akivel azért elmondása szerint megszenvedett. Ezen a ponton Eke Andrea nevét említette, akit hosszan győzködött, mire sikerült meggyőznie, hogy álljon vízilabdásnak.
És milyen jól tette! – jegyezte meg Tóth róla, bár a BEK-győztes csapatnak nem volt tagja Eke Andrea, ugyanis a szezon előtt Kölnbe igazolt.
A tizenegy bajnoki aranyból tizet Tóth Gyula edzősége alatt gyűjtött be a Szentes, ezen időszak legnagyobb sikere azonban kétségkívül az 1993-as BEK-győzelem, amelynek különlegességét az adta, kizárólag szentesi játékosok alkották a keretet.
A mi sikertörténetünk 1988-ban indult, amikor életre hívták a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Rögtön az első kiírásban részt vettünk, amelynek különös rangja volt, hiszen ekkoriban egy országból csak a címvédő vehetett részt benne. Franciaországban, Nancyban végül bronzérmesek lettünk. 1991-ben is bekerültünk a legjobb négy közé, az igazi siker viszont 1993-ban jött el számunkra. Amikor kiderült, hogy bekerültünk a döntőbe, egyből megkerestem az európai szövetség elnökét, akit jó barátomnak mondhattam, hogy Szentes egy fantasztikus hely, és itt kell megrendezni a finálét. Nagy nehezen rádumáltam az olasz elnököt, és senki sem csalódott. Otthonra talált a döntő, rengetegen voltak a sátor alatt a medence partján, és ami a legfontosabb: megnyertük a meccset
– kezdte visszaemlékezését a nyugdíjas éveit szentesi otthonában jó egészségben töltő „vízilabdapápa”.
Az ellenfelekre is visszaemlékeztünk. Az elődöntőben az orosz Uralocskával találkozott a Szentes.
Rendkívül erős csapatuk volt az oroszoknak, hiszen egytől egyig a válogatottjuk tagjai jöttek szembe velünk. Volt egy 195 centiméteres centerük, akivel egyszerűen nem bírtunk. Neki köszönhetően háromgólos előnybe kerültek a meccsen. Mondtam Vincze Editnek, hogy vessen be mindent, hogy megállítsa a centert, csak akkor lehet esélyünk. Edit sokkal kisebb, törékenyebb volt, de óriásit védekezett, az orosz lány pedig elvesztette a fejét a harcban és kiállíttatta magát, ennek köszönhetően végül megnyertük eggyel a mérkőzést
– mesélte.
A szentesi világklasszisok eredménysorát szinte lehetetlen volna összeszedni hibátlanul. Az 1993-as BEK-döntőre már heten – Huff Zsuzsanna, Tóth Noémi, Stieber Mercédesz, Vincze Edit, Rafael Irén, Rónaszéki Ildikó és Szamosi Csilla – Európa-bajnokként érkeztek, mivel a magyar válogatott szintén Tóth irányítása alatt 1991-ben megnyerte a kontinensviadalt. A BEK-győztes keretből Huff, Rafael, Stieber, Tóth G. és Tóth N. világbajnoki címet ünnepelhetett 1994-ben.
Ennyi sikerrel a hátuk mögött adódik a kérdés, mi volt a titka ennek a generációnak, hogy sikert sikerre halmoztak klub- és válogatott szinten egyaránt.
Maguk a lányok voltak a titok. Hétfőn, szerdán és pénteken háromnegyed hattól hétig reggel nyomtuk a kemény, fizikális felkészítést, míg este jöttek a labdás edzések. Ezek a lányok olyan lelkesek voltak, nem volt ritka, hogy maradnom kellett velük az edzés után és mondani, hogy mit csináljanak, mert még többet akartak fejlődni. De említhetem Vincze Editet is, aki az edzések mellett is biciklivel járt át Szolnokra, mert odajárt főiskolára.
Hatalmas figyelem övezte a női vízilabda-mérkőzéseket Szentesen. Noha ez nem csoda, hiszen a Európa legjobbjainak számító játékosokat láthattak a szurkolók hétről hétre a medencében.
Amikor megnyertük a BEK-et, már többszörös magyar bajnoknak mondhattuk magunkat. Nagy nimbusza volt a csapatnak a városban, hiszen óriási dolog volt, hogy az európai elitjátékosok itt játszottak helyben, és ráadásul helyiek voltak. Ugyanakkor kicsit sajnáltam a lányokat, mert óriási sikereket értek el, de kellőképpen mégsem becsülték meg őket. Mindannyian munka mellett vízilabdáztak ilyen magas szinten, a játékukért egy fillért sem kaptak
– árulta el Tóth Gyula.
