Az egyik legjelentősebb hazai daru-gyülekezőhely a Fehér-tó

November második fele minden évben különleges természeti csodát hoz Szeged környékére. Az északi költőhelyükről déli telelőhelyükre tartó darvak egy nagy csoportja a Fehér-tavon áll meg pihenőre, így hetekig hatalmas csapatokat lehet megfigyelni. Legnagyobb tömegben most vannak nálunk, nem véletlen, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatósága mára időzítette hagyományos Darvadozás nevű programját. Ennek apropóján beszélgettünk a nemzetipark-igazgatóság Természetvédelmi Őrszolgálatának munkatársával, Albert Andrással ezekről a különleges madarakról.

A Fehér-tó tökéletes pihenőhely

– A daru Európában az egyik legnagyobb röpképes madár. A gólyánál nagyjából negyedével nagyobb. A kakasok akár az ötkilós súlyt is elérhetik, szárny­fesztávolságuk pedig az 1,7 métert – sorolta Albert András természetvédelmi őr. – Csapatban vonulnak a telelő- és a költőterületeik között tavasszal és ősszel, jól körülhatárolható útvonalon. Hazánkba elsősorban az Észak-Európában költő példányok érkeznek ilyenkor Észtországból, Finnországból,

Litvániából és Fehéroroszországból. A több ezer kilométeres vándorlás során azonban hetekre, vagy akár hónapokra is megpihennek, hogy táplálkozzanak és energiát gyűjtsenek. Ehhez pedig nagy, vizes élőhelyeket keresnek, ahol biztonságban éjszakázhatnak, a bundás ragadozóktól védve. A Fehér-tó ebből a szempontból tökéletes választás számukra, hiszen a közeli Kardoskúttal és Büdösszékkel szemben, melyek vízminősége és mennyisége ki van téve a csapadékmennyiségnek, ez, mivel halgazdaság, egy stabil vízfelületnek számít, ráadásul itt nem is háborgatja őket senki. A közeli Szerbiában is vannak megfelelő tavak, ott viszont lehet rájuk vadászni, így inkább átjönnek hozzánk – mondta el a szakember.

Esznek, alszanak és időnként táncolnak

A darvak tehát éjszaka a vizes területeken tartózkodnak: ott kisebb csoportokban, állva alszanak a szélcsendes zugokban. – A csapat rendkívül összetartó: amelyik egyed nem tartozik közéjük, azt elhajtják. Nagyobb csetepaték azonban nincsenek közöttük, ettől függetlenül lehet látni tőlük érdekességeket. A darvak ugyanis tánccal erősítik párkapcsolatukat, ez pedig nem csak a párzási időszak alatt jellemző rájuk. Amikor kedvük tartja, táncolnak, így ezt a Fehér-tavon is meg lehet figyelni – mesélte Albert András. Igaz, ez a látvány csupán a legkivételezettebbeknek adatik meg, a fokozottan védett területre ugyanis csak hatósági engedéllyel lehet belépni.

Napközben a darvak szétszélednek, és élelmet keresnek. Ilyenkor ritkán látni őket, mert bár ekkor is csapatokban mozognak, félős fajról van szó, így a legkisebb mozgásra is azonnal elrepülnek. Éppen emiatt a nyílt, nagy területeket kedvelik, melyeket könnyen belátnak. Mivel mindenevő madárról van szó, mindig azzal táplálkoznak, amit éppen találnak. Hazánkban például a földeken maradt kukoricaszemekkel és pockokkal, tőlünk északabbra krumplival, délebbre az olajfák leveleivel.

– Ha nálunk elfogy a kukorica, ezek a madarak a vetéseken is legelnek. Sok gazda ezért riogatja őket, pedig az időben elvetett növények levelének csipkedésével ilyenkor már nem tudnak károkat okozni – emelte ki a szakember. Hozzátette: mindezt azért fontos hangsúlyozni, mert ha az életterük szűkül, értelemszerűen nem akarnak majd nálunk gyülekezni. Márpedig az utóbbi időben így is egyre kevesebb daru látogat hozzánk: a korábbi 40–60 ezres populációval szemben idén például már csak ennek felét számolták csúcsidőszakban. Ennek oka lehet egyébként az is, hogy három vonuló útvonaluk közül, mely Európát keresztezi, a középső, mely a Hortobágyon és a Dél-Alföldön megy keresztül, vagyis érinti hazánkat, az utóbbi években fokozatosan eltolódott. Egyre több madár ugyanis nyugatra fordul, mivel a francia–spanyol területeken az óceáni éghajlat miatt kiegyenlítettebb a klíma, ráadásul az útvonal is rövidebb.

A negyedük nálunk marad télre

Érdemes tehát kihasználni a lehetőséget, hogy most még több tízezres csapatokat lehet látni – még úgy is, hogy igazán közelről csak nagyon kevesek figyelhetik meg őket. A legközelebbi élményt a szervezett darutúrákon élhetjük át, amikor az éjszakázóhely közeléből lehet megfigyelni, ahogyan „behúznak”. Szerencsés esetben akár pár tíz méteres közelségbe is kerülhetünk a fejünk felett elszálló madarakkal. – Ez olyan látvány, amire érdemes turizmust építeni. Ilyenkor is megfigyelhető közöttük a családi összetartozás, mely annyira jellemző a darvakra. Ezek a madarak ugyanis nem zavarják el röpképes fiókáikat, tartós családot alkotnak velük. Az öregek arca fekete-fehér, a fejük tetején pedig vörös folt látható, a fiatalok egyszínű barnák. Mivel hang alapján azonosítják a hatalmas gyülekezetben, ki kicsoda, ezért hallani folyamatosan hangoskodásukat. Az idősebb példányok légzőrendszerében van egy nyúlvány, ami felerősíti a hangjukat: ezért fordulhat elő, hogy akár a nagyvárosok felett szállva is hallani őket. A fiataloknak viszont inkább sipákoló, vékony hangja van – magyarázta Albert András.

A következő hetekben a nálunk gyülekező darvak száma egyre csökken majd, ahogyan fokozatosan tovább­indulnak. Jó hír azonban a madarak szerelmeseinek, hogy a populáció nagyjából negyede ma már áttelel nálunk, és csak tavasszal mennek tovább – azonban már nem délre, hanem vissza a költőhelyükre, északra.