Virágok a kertészet előtt

Azt már többször említettem, hogy szeretem a kistelepülések, falvak és községek rendezettségét, jó érzés sétálni a tiszta, virágos utcákon. Többször megtettem. Hétvégeken akkor szakítottam, szakíthattam rá időt, amikor nem volt olyan esemény, amiről tudósítanom kellett. A sors, az élet iróniája, hogy két érdekességet akkor fedeztem fel Pusztaszeren – a kivirágzott falikút múlt hét pénteki számunkban szerepelt –, amikor a kuvaszfesztiválra érkeztem a faluba.

A fotót nézegetve utólag azon csodálkozom, hogy valószínűleg már többször úgy mentem el a Kossuth utcai „begóniaerdő” mellett, hogy nem vettem észre, nem tűnt fel.

Legutóbb pótoltam a mulasztást: többször elsétáltam oda-­vissza az egyik ingatlan, ház utcafrontján lévő virágcsoda előtt, és igyekeztem több oldalról megörökíteni. Közben észrevettem egy falécbe faragott kiírást: virágkertészet (olyan, ahol vásárolni is lehet). – Ja, így könnyű! – gondoltam, ami egyébként nem von le semmit az értékéből, szépségéből, sze­­met-lelket nyugtató látványából. Persze azok a porták is lehet(né)nek ilyen szépek, virágosak, ahol a tulajdonos nem szakmabeli. Erre szerencsére a kisebb településeken és a szegedi lakótelepeken is több példát találunk