Kiírja magából a bánatot Georgina

– A tanév elején kezdtem verseket írni. Általános iskolában is szerettem a verseket, de korábban sosem írtam. Szeptember környékén épp szomorú hangulatban voltam, és úgy gondoltam, versbe öntöm az érzéseimet. Azóta, ha éppen olyan hangulatom van, akkor leülök a papír mellé. A versekben ki tudom írni magamból a bánatom, megnyugtat – beszélt a versírásról Styecz Georgina.

A tizenöt éves lány a HSZC Szentesi Zsoldos Ferenc Technikum szépészeti ágazatára jár, fodrász szeretne lenni. A versírást nem veszi túl komolyan, inkább csak hobbinak tartja.

Az elmúlt hetekig pár barátnőjén kívül nem is tudta senki, hogy ír.

A szentesi művelődési központ a magyar költészet napja alkalmából „Mutasd a kézírásod” címmel meghirdetett pályázatára magyartanára és osztályfőnöke, Báthoryné Majzik Andrea unszolására je­lentkezett. A pályázatra saját szerzésű, kézzel írt költeményeket vártak a középiskolásoktól. Georgina két versét küldte be, a zsűrinek mindkettő tetszett, a Mélység című költeményével pedig az első helyet is megszerezte a versenyen.

– Miután az osztályfőnököm is olvasta a verseimet, biztatott, hogy induljak a pályázaton, mert ő is érzelemmel telinek találta az írásaimat. Korábban nem igazán tudta senki, hogy verseket írok, csak a barátnőimnek mutattam meg. Eddig senki sem tudott erről, most pedig szinte már mindenki, ami egy kicsit zavar is, de azt mondták, inkább örüljek neki – mesélte mosolyogva Georgina.

A diáklány elmondta, hogy örül a sikernek, de nem igazán foglalkoztatja, és ez nem változtatta meg hosszú távú terveit:

nem hiszi, hogy a versírás lesz életének meghatározó eleme, továbbra is inkább jó fodrász szeretne lenni.

– Szerintem hobbiként biztosan később is megmarad, hogy ha olyan hangulatom lesz, akkor leülök verset írni, de nem ez a fő célom. Én fodrász szeretnék lenni – összegzett Styecz Georgina.