Szegeden a Haumann-fogattal, amin a Nemzet Színésze is utazott már – Galéria, Videó

Látták már fogatról a Dózsa György utca és a Stefánia találkozásánál a Kass Szállót? És a Reök-palotát, vagy a városházát? Érdemes kipróbálni, mert ez egy életérzés. A szegedi Haumann János fogatával jártunk Szeged szívében a napokban, utoljára az 1990-es években volt példa arra, hogy az SZKT omnibuszairól lehetett gyönyörködni a palotákban és a szecessziós óriásokban.

János szerint azonban érdemes lenne fellendíteni a lovasturizmust a belvárosban, hiszen lovaskocsiról egészen másképp lehet megcsodálni a megyeszékhely szebbnél-szebb épületeit.

Városnéző fogatot indítana Haumann János

– Gyakran részt veszek a Tourinform iroda városi sétáin, mert érdekelnek az épületek, szobrok, nevezetességek történetei, ezeket rögzíteni is szoktam, mert az a tervem, hogy városnéző lovaskocsis túrát indítok Vándorral, a lovammal – magyarázta.

– A turistákat körbevinném a belvárosban, megmutatnám nekik például a fogadalmi templomot, a palotákat, az egyetemi épületeket. Ez egy más világ. Megnyugtató, mert a lónak van egy aurája, ami gyógyító hatású – emelte ki.

A fogaton ülve gyorsan rájöttünk, hogy Haumann Jánosnak igaza van, a legapróbb részleteit is meg lehet így látni egy-egy nevezetességnek, amit egyébként a városnéző kis vonatról nem biztos, hogy észrevennénk, ahogyan gyalogosan sem tárulkozik elénk az a látvány, ráadásul így nem is fáradunk el.

Egyébként a közösségi oldalt bejáró szegedi fotókra, amik az egykori omnibuszokat mutatják meg, rengeteg olyan reakciót érkezett az elmúlt hetekben, hogy igenis szükség lenne ilyen turisztikai szolgáltatásra.

– Van, hogy felveszek gyerekeket, amikor a szánom elé van kötve a ló, de tavaly például egy esküvőre hívtak, hogy a fogattal szállítsam az ifjú párt. Persze én ezekért nem kérek pénzt, az esküvőre például birkapörköltért cserébe mentem. Ebből nem lehet megélni, de ettől függetlenül érdemes lenne fellendíteni a lovas életet

– tette hozzá.

Unokatestvére a Nemzet Színésze

János szerint az elmúlt évtizedekben azért szorulhatott vissza ennyire a lovas turizmus az egész országban, mert a rohanó világban nem erre a lassú tempóra van szükség. Ennek jó példái voltak azok az autósok, akik több közlekedési szabályt is áthágtak utunk során, többen alig néhány centire húztak el mellettünk. – Nem szeretnek az autósok.

Volt egy komolyabb balesetem is négy évvel ezelőtt nyáron, akkor 90-el belém száguldott egy autó. Én lógtam a bakon, a ló meg vágtázott. Azóta szerencsére nem történt ilyesmi. Ebben segítségemre lehet Fatima keze is, ami ott lóg a hámon, még Egyiptomból hoztam, ott úgy tartják, hogy ez megóv minden bajtól – részletezte.

Kiderült, a fogatán már a Nemzet Színésze, Haumann Péter is ült, akinek Alsóváros kincseit, a napsugaras házakat és a Havas Boldogasszony templomot mutatta meg.

– Apám édesapja testvérének a fia a színész, vagyis nekem a másod-unokatestvérem. Egyszer itt játszott a szegedi színházban, akkor odaálltam a lóval és bemutatkoztam neki. Teljesen ledöbbent, mert bár tudta, hogy van neki itt rokona, de előtte sosem találkoztunk. Azóta tartjuk a kapcsolatot, minden nyáron unokatestvér találkozót is szervezünk a rokoni körben, de volt már olyan is, hogy nálunk szállt meg egy hétig, amik a Szabadtéri Játékok egyik előadásában lépett színpadra. Egyszer a Maroson is motorcsónakoztam vele – számolt be János a Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésszel való kapcsolatáról.

A bátor Vándor

Vándor egyébként úgy tűnik, hogy belvárosi lónak születhetett, hiszen nem fél a villamostól, a vonattól, az autóktól, azok kürtjétől, és még a szirénától meg. Egyetlen ellensége viszont van, a kukásautó, illetve az arra hasonlító magas járművek.

– Ha ilyet látok az úton, akkor inkább letérek egy utcába és úgy kerüljük ki. De ezt nem mindig tehetem meg, amikor az országot járjuk, akkor le szoktam húzódni az útról, az ostort Vándorra teszem és beszélek hozzá, a jobb szárral pedig úgy irányítom a fejét, hogy ne lássa a veszélyt. Nekem ez a kormány: a bal szárat feszesen fogom, azzal húzom, a jobbal pedig játszok, annak megfelelően hogy merre szeretnék menni. Persze az is fontos, hogy szóra, irányítás nélkül el tudjon indulni és meg tudjon állni, valamint tudni kell egy kézzel irányítani a két szárat, hiszen amikor például falunapi felvonuláson vagyunk, akkor bal kézzel tartom a lovat, míg jobb kézzel a tisztelgés zajlik – avatott be a legfőbb tudnivalókba.

A Hortobágyot már kétszer megjárták

Útközben az is bebizonyosodott, hogy kiváló GPS van Vándor fejében, pontosan tudta, hogy melyik utcákba szoktak befordulni, sőt, a Lidlbe is be szeretett volna térni, ahová szintén együtt járnak bevásárolni. Amíg a gazdája megvásárol, ő a parkoló végében, egy fánál pihen.

János és Vándor már sok helyen megfordult az országban, jártak Bugacon és a Hortobágyon is kétszer, valamint Árpádhalomra is elutaztak közösen, a ló lábában már legalább 20 ezer kilométer van.

Általában ketten járnak mindenhová, időnként János felesége is felül a kocsira. A Móravároson élő férfinél, akiről 3 éve már olvashattak nálunk, 17 éve kezdődött a ló iránti szerelem, vagy ahogyan ő mondja, őrültség, és még jó pár évig nem is szeretne ezzel felhagyni.

100 éves szegedi lőcsös kocsi a Nemzeti Vágtán

– Két mérnök diplomám van, de az utolsó 25 évemet nyugdíj előtt kőművesként töltöttem, emellett pedig foglalkoztam például lángos sütödével is. Én munkamániás vagyok, ezért kezdtem el a lóval foglalkozni, hogy ne akarjak dolgozni, viszont valamivel lekössem magam. De ez nem úgy működik, hogy vesz valaki egy lovat meg egy kocsit, aztán elindul. Mérhetetlenül nagy türelemmel és odafigyeléssel jár, a legapróbb rezzenéseit is észre kell venni az állatnak. A feleségem szokta is mondani, hogy jóval türelmesebb vagyok Vándorral, mint vele – mesélte nevetve.

A férfit és barátját, Vándort egyébként gyakran lehet a városban látni, hiszen majdnem minden nap ellátogatnak együtt Móravárosról Kecskésre, ahol a férfi 94 éves édesanyja él. Mi is egy ilyen útjuk során figyeltünk fel a szerkesztőségünk ablakából rájuk, meg arra is, hogy nem mindig a fogatot húzza az állat.

Ugyanis a fogat mellett van Jánosnak egy szánja és egy világjáró ponyvás kocsija is, az utóbbiban még rádió, asztal és pad is van, ezzel szokta az országot járni a Dankó rádió műsorának kíséretében.

Továbbá büszke tulajdonosa még egy 120 éves tűzoltókocsinak, ami még ma is forgalomképes, valamint egy 100 éves lőcsös kocsinak, ami már a Nemzeti Vágtán is látható volt, de akkor másik ló húzta másik hajtóval.

És persze munkára is van egy darab, ez egy gumis kocsi, amit legtöbbször takarmányhordásra használ, vagy ha valami nehezebbet kell szállítani.