Nagy szerelme a gombfoci

– Szép az élet, de nem örök élet. Már csak hobbiszinten játszom, és még mindig nagyon élvezem a gombozást – mondta lapunknak Maczelka László, a Maroslelei SE gombfociszakosztályának alapítója. Az idős férfi hozzátette, hétvégenként szívesen játszik a fiatalokkal, de az aktív versenyzést már abbahagyta.

Maczelka László feleségével, Veszelovszki Irénnel 47 éve él boldog házasságban, 7 gyermekük született (Tünde, László, Csaba, Zoltán, Anett, Árpád, Éva), akik eddig 17 unokával örvendeztették meg a szülőket.

Szívvel-lélekkel

– Kővágó Attila, a sportegyesület elnöke hívott a napokban, 350 ezer forintot szavazott meg szakosztályunknak az elnökség. Egy pályázat eredménye az összeg, ebből tudunk venni három darab minőségi pályát, két versenycsapatot és öt „retró pályát”. A versenycsapatot a váci Szatmári Károly, profi játékos készíti, tőle fogjuk beszerezni. A minőségi pályákat pedig a szintén profi gombfocista Horvát Imre készíti Budapesten.

A hetvenöt éves Laci bá­­csi a hazai gombfociélet nagy öregje, Maroslele sportegyesületének oszlopos tagja. Egy percre sem tud leállni, ha gombfociról van szó, több mint negyven éve a sportág a „nagy szerelme”. Bár tavaly átadta he­lyét a fiatalabb generációnak, továbbra is lelkesen szervez, és nagy elánnal játszik szombatonként.

Volános évek

Maczelka László cipésznek tanult, de a szakmához kapcsolódó vegyi anyagokat nem bírta a szervezete, ezért tanult szakmáját el kellett hagynia. Palócz László javaslatára a Szegedi Közlekedési Társaságnál keresett munkát, ahol 4 évet töltött el, majd visszatért a szülői házba, Hódmezővásárhelyre. Hamarosan az Akövnél, a Tisza Volán társaság elődjénél jegykezelőként helyezkedett el.

– Lázár Rózsa javaslatára kaptam Kiváló Dolgozó címet, amire ma is nagyon büszke vagyok. Számos munkakör helyettesítését elvégeztem az ott töltött 40 év alatt, majd 2005-ben nyugdíjba mentem. Nagyon szerettem a volánnál dolgozni – fogalmazott Maczelka László.

Gombfocit már gyerekkorában játszott a Szoboszlai utcában, de ekkor még nem volt kialakult szabályrendszer és országos szövetség. Gyakran komoly viták folytak egy-egy eset kapcsán, előfordult, hogy akár rugdosásig fajult a nézeteltérés. A legtöbben még kabátgombbal játszottak, egy-két trafikból vásárolt csapattal kiegészülve.

– A Délvilágban találtam meg egy hirdetést, hogy a Vasutas Klubban lehet gombfocijátékra jelentkezni 1968-ban. Ott ismertem meg a Dukai testvérpárt, Andrást és Ernőt, akik megismertették velem a gombfoci versenyszerű világát, ekkor láttam először hivatalos mérkőzést, professzionális eszközökkel – fogalmazott a lelei gombfoci atyja.

Többféle slecával játszanak

A gombfocit a versenyzők száznyolcvanszor százhuszonhárom centiméteres asztalon játsszák, nagyjából méretarányos minden, húsz centire van a tizenhatos, hétre az ötös, ti­­zenhárom centire a tizenegyes, a kapu meg tizenháromszor öt centiméteres. A focicsapatokat versenyzők készítik, ahogy a léceket is. A gombfocisták egy mérkőzésen kétszer tizenhárom percet játszanak, a legfeljebb öt centiméter átmérőjű játékosokkal.

– A T alakú pálca a kiemelő sleca, más néven léc. Ez akkor tesz jó szolgálatot, amikor két játékos viszonylag közel van egymáshoz, ilyenkor a sima pálca egyenes felülete nem fér oda, a kiemelő slecával viszont el tudjuk érni a játékost. Persze mindannyiunknak van civil szakmája, legtöbb esetben magunknak készítünk mindenféle „varázsanyagból”, például plexiből vagy bakelitből slecát – mesélte Redenczki István, László legidősebb unokája, aki maga is a gombfoci bűvöletében él.

Kell egy csapat

Egy pécsi gombfocista az 1950-es években elhatározta, hogy az ország különböző területein gombfocizó baráti társaságokat összehozza, és közös bajnoki rendszert alkot a sport népszerűsítésére.

1961-ben megszületett a közös szabályrendszer, majd 1962-ben megrendezték az első Asztali Labdarúgó Magyar Bajnokságot.

Maroslelére 1973-ban Maczelka László hozta el a sportágat, amatőr csapatot alakított a községben.

– Az első osztályú játékosok heti 30 órát is gyakorolnak, mi itt, Maroslelén hetente háromszor edzünk. Itt, a régi bölcsőde mosókonyhájában a legtöbben munkahelyi elfoglaltságuk miatt a szombati edzést látogatják. A klub a Maroslele SE szakosztályaként működik, a múlt évben a X. Maros Kupát rendeztük. Erre a versenyre az ország minden tájáról érkeznek, sőt még erdélyi és vajdasági magyarok is rendszeresen megmérettetik magukat. Nagy sikernek tartom, hogy a sportág világ- és Európa-bajnokai is többször asztalhoz álltak már Maroslelén, a faluházban – tette hozzá.

Családi körben játszhatnak

Jelenleg Lelén még mindig Ma­­czelka László a legeredményesebb játékos 192,2 pontjával, ami az országos ranglista 117. helyét adja, és NB III-as minősítést je­lent. A 150 ranglista pont feletti NB III-as kategóriában játszik jelenlegi legfiatalabb játékosuk, a 13 éves Széll Gergő, aki 134. helyen áll, 161,4 ranglistapontjával.

– A családtagok közül Fejes Ferenc, az unokám rendszeresen játszik, úgy 5-6 éve. Neki adtam át a szakosztályvezetői feladatokat, de amennyire erőmből telik, továbbra is segítem a klubot. Ferenc testvére, Redenczki István is rendszeresen részt vesz edzéseken és versenyeken. Felnőtt nagyfiam, Maczelka Árpád a klub 2009-es indulása óta aktívan játszik, fontos tagja csapatunknak – mesélte.

Maczelka László legnagyobb sportélménye az NB II-be jutás volt, ez 1970-ben sikerült. Emellett a 2019-es évre a legbüszkébb, akkor az újjáalakult Maroslele SE legnagyobb sikerét érte el, a 10 csapatos NB III alapszakaszának 3. helyén végeztek.