2019.11.22. 10:30
Aki életkalandra indult a magyar tudományért
Épp két évszázada indult nagy utazására Kőrösi Csoma Sándor. A tudós kalandos életútja után az emlékezete is különös kanyarokat vett – de talán végső nyughelyükre találtak földi maradványai a Kancsendzönga ormai alatt.
„Elhatároztam, hogy elhagyom hazámat, s Keletre jövök, s ahogy csak lehet, biztosítván mindennapi kenyeremet, egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak általában, és különös világot vethetnek bizonyos, még homályban lévő adatokra nemzetem történetében.” Kétszáz éve, 1819. november 24-én indult útnak Nagyenyedről Kőrösi Csoma Sándor, a magyar tudománytörténet egyik legkiemelkedőbb és legérdekesebb alakja – írja a Mandiner.
Kubassek János geográfus, az érdi Magyar Földrajzi Múzeum igazgatója hangsúlyozza:
tény, hogy Csoma nem politikai okokból hagyta el hazáját. Saját elhatározásából, az őshaza felkutatása, a magyarok ázsiai, dzsungáriai feltételezett rokonainak megtalálása érdekében fogott vándorbotot.
Csoma végül a Gangesz vidékén szerzett maláriafertőzésével kapaszkodott fel a több mint kétezer méteres magasságban található Dardzsilingbe, ahol elhunyt. A dardzsilingi, hegyoldali temetőben 1881-ben egy esőzés utáni földcsuszamlás számos sírt arrébb sodort.
Így Csoma földi maradványai ma már biztosan nincsenek ott, ahova 1842-ben eltemették őket.
A magyar–indiai egyezménnyel védett sír megbolygatása Kubassek János szerint súlyos károkat okozna, és nagy valószínűséggel nem is vezetne már eredményre.
A Mandiner cikke itt olvasható.