Benedek Tibor egy éve nincs közöttünk – így emlékeznek rá most

Benedek Tibor 47 éves korában, 2020. május elején jelentette be, hogy a sportággal kapcsolatos minden tevékenységét megszakítja. Ekkor már hallani lehetett, hogy a visszavonulásának egészségügyi oka van. Nem sokkal később azt is, élete legnagyobb csatáját vívja, de arra nem gondolt senki – ismerve legendás erejét –, hogy nem gyógyul fel.

Az egész ország szurkolt a magyar válogatott egykori csapatkapitányának. Nagyon rövid idő múlva azonban érkezett a hihetetlen és megrázó hír: 2020. június 18-án meghalt Benedek Tibor.

A magyar vízilabdázás felejthetetlenül nagy alakja csak orvosi utasításra kezdett sportolni, a gerincsérve miatt küldték az uszodába. Tizenkilenc évesen pedig már a felnőttcsapat tagjaként bronzérmet nyert a válogatottal, azután pedig mindent elért, amit ebben a sportágban lehet. Hatszor volt magyar bajnok és Olaszországban is hatszor nyert bajnokságot a csapatával. Háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok lett, 2013-ban pedig szövetségi kapitányként is világbajnoki aranyat nyert az általa irányított válogatottal, 2014-ben ezüst-, 2016-ban pedig bronzérmesek lettek az Európa-bajnokságon, de az utánpótlásban is rendkívüli munkát végzett.

Amiért pedig még életében legenda lett, arra talán az a magyarázat, hogy mindeközben megmaradt egy végtelenül szerény embernek. Lenyűgözően eredményes pályafutásának titkáról például így vallott egy interjúban:

„Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok. Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától. Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.

A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv; 16 éve csuklószorítóval játszom, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni. Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.

Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Epres Panni rendszeresen feltesz az Instagram-oldalára egy-egy emléket, ma reggel egy megható képpel emlékezett. Instagram-sztorijában a lelkierőről tett ki egy idézetet, az oldalára pedig Benedek Tiborról egy képet, de szerelmükről minden posztjában megemlékezik a #benedeknévagyok ♾ hashtaggel . Bejegyzését nem lehet megosztani, de itt megtalálható.

Benedek Tibor klubja, az UVSE egy videót tett ki az Instagram-oldalára, amelyben sportolói pályafutásának legemlékezetesebb állomásait idézik fel.

A Magyar Vízilabda Szövetség is egy fényképpel emlékezik.

„Egy éve mentél el, és mégis itt vagy, itt leszel velünk! Örökké” – írják.

Kiss Gergely, aki az egyik legjobb barátja volt, a profilképével emlékezik rá. Az Instagramon és a Facebookon is egy közös kép szerepel.

A Nemzeti Sport is vele kezdte a napját:

Csapattársa és barátja, Szécsi Zoltán a Borsnak mondta el, mit érez egy évvel Benedek Tibor halála után.

„Azt nem tudom, hogy olimpiaibajnok-társaim miként gondolnak rá, de esetemben mindennap megjelenik valamiről a képzeletemben, az emlékeimben

– nyilatkozta, és persze közös emlékezetes meccseik is bevillannak. – Az is, hogy 2017-ben még együtt nyertünk masters vb-t...

Miután befejezte aktív játékos-pályafutását, edzőként, klubvezetőként új szakmai utakat keresett, és talált. Nem véletlen, hogy szövetségi kapitányként 2013-ban, Barcelonában világbajnoki győzelmet harcolt ki a csapatával”

– sorolta Szecska. Majd hozzátette: Benedek emberi kvalitásai szintén örökérvényűek, a maga csendesen intelligens módján mindenkin segített, ha tudott.

„A mosolya. Az utánozhatatlan, az örökké velem marad”

– mondta Szécsi Zoltán.

Reggel hatkor is segített

Benedek az UVSE szakmai igazgatójaként 2020. április 30-ig dolgozott. Egykori ifjúsági korú játékosai elárulták: ha iskolai elfoglaltságuk miatt csak kora reggel tudtak tréningre menni, Benedek szakmai igazgató úr már hatkor ott várta őket a medence szélén. Mert élete minden rezdülése a vízilabdáé volt.