Faragó András: még a kulcstartómon is az van, hogy vazze

Orosházán született. Ott is élt a Faragó család?

Tizenkilenc kilométerre, a 110-es számú tanyán laktunk; akkora hó volt azon a március 16-án, hogy alig tudott bejönni a mentő édesanyámért. Egyébként csodálatos volt ott az élet. Tartottunk galamboktól a lóig mindent. Talán azért végeztem el később a hip­po­ló­gia szakot a Szent István Egyetemen. Az öcsémmel, Csabával láncon vittük legeltetni a tehenet, kannákban szállítottuk eladni a tejet, a visszaúton vizet hoztunk. A kútban hűlt a dinnye, a hús – az volt a frizsiderünk. Nyáron telemerték vízzel a kádat, abban lubickoltunk. A fizikai munkát is megtanultuk: kapáltunk, kukoricát törtünk. Pici koromban egyszer el is hagytak a szüleim a kukoricásban; akkor találtak meg, amikor elsírtam magam. Anyukánk háztartásbeli volt, később a tanácsnál pénzügyekkel foglalkozott. Apukánk a téeszben dolgozott. Amikor iskolás lettem, beköltöztünk Gerendásra, házat építettek a szüleim.

Jó tanuló volt?

Határozottan az voltam. Odafigyeltem az órákon, mindent megjegyeztem. Az orosházi gimnáziumba felvételizni kellett, orosz tagozatra kerültem be. Nem volt nehéz: a nagyszüleim tótul beszéltek, azt a nyelvet is ismertem.

A gimnáziumban is jöttek a jó bizonyítványok?

Ott bizony már elkalandozott az ember, kinyílt a világ. A Tán­csics-gimnázium a legkeményebb iskola volt a megyében. Szerettem az osztályomat: harmincegy tüneményes lány járt velünk, ketten voltunk fiúk. Ott az egyik osztálytársnőm megemlítette, hogy Békéscsabán stúdiót indít a színház, ő jelentkezett oda, és megkért, hogy menjek el vele. Én is elmondtam néhány verset – és engem vettek fel. Oda jártam hétvégenként. Csak közben matematikából megbuktam, osztályismétlésre utasítottak. A szüleim azt mondták, vége a színjátszásnak. Rencz Antal viszont, aki a főrendező volt, beült a Trabantjába, és kijött miattam Gerendásra. Egy tál pogácsa és némi pálinka elfogyasztása után sikerült meggyőznie a családot. A dolgozók esti gimnáziumában érettségiztem, közben sok remek szerepet eljátszottam a Jókai Színházban.

Mikor jelentkezett a főiskolára?

Először huszonegy évesen, prózai szakra, másodszor huszonkét évesen, operett–musicalre. Nem bántam meg, hogy oda vettek fel. Nagyon sok lehetőséget kaptunk, filmezhettünk, tévéztünk, rádióztunk, szinkronizáltunk. Mindenki tehetséges volt, a lányok gyönyörűek, a nagy fellángolások később barátsággá szelídültek. Harmincegy év után is összejárunk. Amit mi ott megtanultunk, azt ma már nem tanítják: hogy kell sminkelni, a sétapálcát fogni, az esernyőt tartani, abroncsos szoknyában mozogni... Két évet töltöttem Egerben, remek csapat volt! Megismerkedtem a későbbi feleségemmel, Bárdos Margit színésznővel, és megszületett a lányunk, Fanny. Tizenhat éve váltunk el, de a jó viszony megmaradt.

Talán mert odaállt a felesége meg a kilencéves lánya elé, és őszintén elmondta, hogy beleszeretett valakibe.

Nem tudok titkolózni, kettős életet élni. A család összejár, a volt feleségem az öcsém gyerekeinek a keresztanyja, mindenki ellátogatott Mándokra, Fanny leendő anyósához, apósához, a családi ünnepeket is megüljük.

Nagyot változott a külseje: levágatta a haját, a bajuszát, sokat fogyott, megfiatalodott. A cukorbetegsége javult a kisebb súllyal?

A hajamat már egy ideje le akartam vágatni, Hajas Laci örömmel vállalkozott rá. Ötvenévesen lettem cukorbeteg. Meg is ijedtem. Elhagytam a cukrot és a fehér lisztet, rizs helyett kuszkuszt, hajdinát, kölest, bulgurt eszem és sok zöldséget. A hús szerencsére nem tilos, sok halat is fogyasztunk. Akár én főzök, akár Györgyi, betartjuk a szabályokat. Fél év után az inzulint is abba lehetett hagyni. Nekem, a tanyasi gyereknek a kenyér hiányzott a legjobban: otthon minden étkezésnél ott volt az asztalon. Amikor édesapám feljött Gerendásról, elvittem egy kínai étterembe; nézett körbe-körbe, hogy hol a kenyér. Hogy lehet anélkül ebédelni?

Az Operettszínházban eltöltött huszonhárom év alatt játszott klasszikus operettekben, musicalekben, vígoperákban. Úgyszólván semmi nem maradt ki a pályáján.

Sőt, miután máshol is játszom, előfordult, hogy egy hét alatt a Mágnás Miska három szerepében léptem fel, más-más helyen! A Csárdáskirálynőben Bónitól Miska főpincérig minden voltam. A Szép nyári napot nem csupán Budapesten, de Komáromban is bemutatták. A Veres 1 Színházban Örkény Tótékjában prózai szerepet kaptam.

Olyan sok szereplőnek kölcsönözte a hangját, hogy talán meg sem tudja jegyezni mindet.

Voltak egészen érdekes találkozások! Például Walter Mat­thaut szinkronizáltam egy korai westernjében. Vagy amikor a rendező rámutatott a filmkockára, hogy „Na, az a kis bajuszos leszel te a tengeralattjárón!” – Clark Gable volt a bajuszos. A becenevem is annak köszönhető, hogy amikor felvételiztünk, elkezdtem utánozni Szombathy Gyula szinkronhangját a Muppet Show Topi macijaként. Rajtam ragadt a név.

Ahogy a „Gyúrunk, vazze” is…

Gálvölgyi János keresett meg, tíz évig tartott ez a kellemes munka a tévében. Az utcán sokan utánam kiabáltak, még a kulcstartómon is az van, hogy „vazze”...

Borítókép: Faragó András játszik Máté bácsi szerepében Karafiáth Orsolya Macskadémon című musicalje próbáján a Kálmán Imre Teátrumban 2018. március 14-én