DELMAGYAR
Csongrád-Csanád vármegyei hírportál
Lassan ott tartunk, hogy valaki csak zseni vagy lúzer lehet, nincs köztes út, nincs árnyalat. Ráadásul néhány nap alatt is billenhet a mérleg nyelve az egyik szélsőségről a másikra. Tehát aki néhány napja még lúzer volt, az hirtelen zseni lehet, aztán ugyanilyen gyorsan újra lúzerként végezheti. Ezt az utat járta be a labdarúgó-Európa-bajnokság alatt Gareth Southgate, az angol válogatott – most már csak volt – szövetségi kapitánya.
Az angoloké volt az Eb legértékesebb (több mint másfél milliárd eurós) kerete, innen nézve jogos elvárás lehetett az aranyérem megszerzése, ám Anglia szekere a kezdettől döcögött a németországi utakon, pedig az elődöntőig nem is találkozott a végső győzelemre esélyesnek tartott ellenféllel. Rendes játékidőben mégis csak Szerbiát tudta legyőzni, egyébként Dánia, Szlovénia, Szlovákia és Svájc ellen sem dominált, pedig ezek jobbára középcsapatok európai mércével.
Kritikacunami zúdult Southgate nyakába a túlbiztosított, ellenben gördülékeny és élvezhető futballt csak nyomokban tartalmazó játék miatt, az angol sajtó a Hollandia elleni elődöntő előtt némileg tiszteletlenül már az utódját kereste. Aztán az első igazán komoly rivális ellen a sztárok végre futballoztak is, a hajrában született győztes gólt pedig az addig kevésbé ismert Ollie Watkins jegyezte, akit Southgate a csapatkapitány Harry Kane helyére küldött be kritikus helyzetben. A döntőbe jutás után már ez a bátor húzás volt a fókuszban. „Itt az idő, hogy befejezzük Southgate nevetségessé tételét a Hollandia elleni edzői mestermunkája után” – harsogta a Daily Mail.
A lúzer varázsütésre zseni lett. Négy napig tartott az idill, aztán a döntőben a spanyolok 2-1-es győzelmét sokan a futball igazságaként értelmezték.
A jó győzött a rossz felett, ami ezúttal szó szerint értendő, Anglia valóban rossz volt ezen az Eb-n.
Persze azonnal és újra a nemrég még „mesteri” Southgate fejét követelték. Ami a porba is hullott, kedden lemondott a szövetségi kapitányi posztról.
Bukott edzőként távozik, pedig az 1966-os vb-győzelem és Southgate 2016-os kinevezése között csupán hét egyenes kieséses mérkőzést nyert meg az angol válogatott a nagy tornákon, vele viszont kilencet. Tehát Southgate nyolc év alatt több ilyen fontos meccset hozott, mint az elődei az ezt megelőző ötven évben együttvéve. Trófeát nem nyert, két elvesztett Eb-döntő fűződik a nevéhez, de bárki lesz az utódja, csak arannyal tudja felülmúlni.
Kevesen szeretnének ilyen „zsenik” lenni, de sokan lennének ilyen „lúzerek”.