Olvasóinkra lehetne számítani egy közúti balesetnél

A három halálos áldozattal végződő tragédia szeptember 7-én történt Vác közelében, a 2-es főúton – két autó ütközött. A helyszínen három mentőre hat sérült jutott, ezért civileket kellett bevonniuk a munkába addig, amíg meg nem érkezett az erősítés.

Amint azt a mentők egyike a közösségi oldalán megírta, bár több száz autó torlódott fel a baleset okozta dugóban, csupán hatan siettek a segítségükre a mentést igencsak megnehezítő szakadó esőben, tomboló szélben.

„Miattuk jobb ez a világ”

- hangsúlyozta Lausch Patrik köszönetmondó posztjában.

Az eset után arra voltunk kíváncsiak, vajon olvasóink hogyan reagálnának hasonló helyzetben. „Kiszállna segíteni egy súlyos balesetnél a mentősöknek?” – tettük fel nekik a kérdést.

A válaszadók kis része, mindössze 9 százaléka véli úgy, hogy nem merne beavatkozni egy baleset helyszínén, mert elájulna a vértől. Ők, ha másért nem, hát azért bátrak, mert be merték ezt vallani országnak-világnak és legfőképpen önmaguknak. Mivel tényleg vannak olyanok, akik nem bírják a vért, és önkéntelenül is eszméletüket vesztik annak puszta látványától, teljesen megértjük álláspontjukat. Ugyanakkor talán érdemes lehet megfontolni azt, miként lehetnek ők is mások segítségére egy baleseti szituációban: Vácon is volt, aki az ernyőt tartotta, vagy a sokkos állapotba került, kevésbé súlyos sérülteket vigasztalta.

Olvasóink közel negyede, 23 százaléka azt válaszolta, megpróbálna ugyan segíteni, de abban már nem biztos, hogy hasznos is lenne, mert ő is sokkot kapna. Ezt a csoportot azzal tudjuk biztatni, hogy az adrenalin sok mindenre képessé teszi az embert a nem mindennapi helyzetekben. Bízzanak magukban!

A válaszadók bő ötöde, 21 százaléka pedig inkább attól tart, hogy bár nem ájulna el és sokkot sem kapna, a szakmai felkészültségével akadnának gondok, mert nem tud például újraéleszteni. Nekik figyelmükbe ajánljuk az Országos Mentőszolgálat rövid oktatóvideóját, amely viccesen, mégis komolyan veendően tanítja meg nekünk, miként tarthatunk életben valakit addig, amíg megérkezik a szakszerű segítség.

Jó hír, hogy olvasóink közel fele, 47 százaléka egy percig sem dilemmázna: ha balesetet látna, habozás nélkül, minden félelmét félretéve sietne a bajba jutottakhoz, hogy így vagy úgy, de a segítségükre legyen. Ők talán arra is emlékeznek még, hogy a segítségnyújtásra baleset esetén nemcsak az emberi jó érzés, hanem a KRESZ is kötelez (58. paragrafus, 5. bekezdés). Sőt, talán még arra is rászánják magukat, hogy a jogosítvány megszerzése előtt megtanult elsősegélynyújtási ismereteiket időnként felelevenítsék, és újra rögzítsék memóriájukban, miként kell elhelyezni egy nyomókötést, vagy hogyan is néz ki a stabil oldalfekvés.

Hogy miként cselekszünk egy váratlan szituációban, csak ott derül ki, de azért jó, ha lélekben megpróbálunk felkészülni arra, hogy az élet bármikor nehéz helyzet elé állíthat minket. Ilyenkor nincs mese, fel kell kötni a gatyát, mert más nem köti fel helyettünk. Ha pedig úgy tűnik, hogy mégis, akkor sem árt, ha megkérdezzük a bátrabbakat, tudunk-e segíteni nekik valamiben.

Kiszállna segíteni egy súlyos balesetnél a mentősöknek?

Igen, ez nem kérdés. Bár én is biztos sokkot kapnék. 23%

Nem mernék. Elájulnék a vértől. 9%

Hogyne segítenék. De tartok attól, hogy nem tudok újraéleszteni. 21%

Segítenék. Szégyelljék magukat, akik továbbhajtanak! 47%

Borítókép: A szeptember 7-i váci baleset helyszíne