Az Amazonason 480 éve hajóztak végig először

Négyszáznyolcvan éve, 1542. augusztus 24-én érte el az Atlanti-óceánt Francisco Orellana spanyol konkvisztádor, aki először hajózta végig az Amazonast. A világ legnagyobb folyója a nevét is neki köszönheti, mivel beszámolója szerint útja során magas, világos bőrű és hosszú hajú nők támadtak rá, akik a görög mitológia női harcosaira emlékeztették. 

Az MTVA Sajtóarchívumának összeállítása:

Az Amazonas a Föld legbővizűbb és (a Nílus után) második leghosszabb folyója. Vízgyűjtő területe Dél-Amerika negyven százalékára terjed ki, a Föld felszíni édesvizeinek ötöde az Amazonas-medencében található. A folyó a perui Andokban ered, átszeli Kolumbiát és Brazíliát, majd 6760 kilométerrel távolabb az Atlanti-óceánba torkollik, eközben mintegy száz nagyobb mellékfolyó ömlik bele, ezek közül tíz a világ 25 legnagyobb vízhozamú folyója közé tartozik. Földünkön itt a legnagyobb a faji változatosság, de a hatalmas esőerdők az ember tevékenysége folytán gyors ütemű pusztulásnak indultak.

A folyón elsőként végighajózó Francisco de Orellana 1511 körül született Spanyolországban, az Újvilágba rokona és barátja, az Inka Birodalmat meghódító Francisco Pizarro hívására hajózott át. A hadjáratban egyik szemét elvesztette, a győzelem után a mai Ecuador területén fekvő, általa alapított Guayaquil kormányzója lett.

 Az Andok jéggel borított hegycsúcsain való átkelés, majd a hegység keleti oldalának alattomos lejtői megtizedelték a katonákat, az indián vezetők pedig sorra szöktek el. Élelmük gyorsan fogyott, idővel már a lovak és a kutyák húsára is ráfanyalodtak.

Több heti szenvedés után elérték a Rio Napót, az Amazonas egyik mellékfolyóját, de sem aranyat, sem fahéjat nem találtak. Pizarro ekkor azzal bízta meg Orellanát, hogy 57 emberrel egy helyben ácsolt hajón induljon lefelé a folyón élelmet keresni. Az újabb expedíciónak tagja volt Gaspar de Carvajal domonkos rendi szerzetes is, a kalandos utazás krónikása. Orellana egy hét múlva végre barátságos indiánokkal találkozott, élelmet is szerzett, de a víz erős sodrása miatt nem tudott visszafordulni. A mindhiába várakozó Pizarro végül dolgavégezetlenül hazaindult, és alig 80 embere maradt, mire visszavergődött Quitóba.

A magára maradt Orellana egy újabb, nagyobb hajót épített, amellyel 1542. február 11-én elérték az Amazonast.

Hetekig hajóztak az egyre nagyobb folyón, miközben folyamatosan zaklatták őket a part mentén élő indiánok. Az amazonok általi nevezetes támadás 1542. június 24-én érte őket - a tudósok ma úgy vélekednek, hogy egy helyi indián törzs harcosait nézhették nőnek. Az élelmet a nagyobb falvakban kérték, a kisebb falvakban, amelyeket fel is égettek, elvették, és közben egyre lejjebb jutottak a folyón. 

Orellana visszatért Európába, hogy benyújtsa igényét az általa felfedezett, Új-Andalúziának elnevezett terület kormányzóságára. Először Lisszabonban kötött ki, ahol azonnal felajánlották neki, hogy portugál zászló alatt térjen vissza. A kérdés ezzel nemzetközi jelleget öltött, mert a világot a spanyolok és a portugálok között felosztó tordesillasi szerződés alapján az Amazonas torkolata portugál, míg a folyam nagy része spanyol birtoknak minősült. Orellana az ajánlatot visszautasítva Madridba ment, ahol csodás földekről és mesés gazdagságú településekről szőtt meséi megragadták V. Károly király képzeletét. 

A magát hatalmas adósságokba verő Orellana második expedíciója 1545 májusában indult Spanyolországból, de ezt a vállalkozást már nem kísérte szerencse. Négy hajója közül kettő már odafelé hajótörést szenvedett, az Amazonas fő folyását nem találták meg a hatalmas torkolatban, embereit éhség és betegségek tizedelték. A kétségbeesett és legyengült konkvisztádor az indiánokkal vívott csaták közepette, 1546 novemberében halt meg, életben maradt társai visszatértek Panamába.