2009.10.19. 09:46
Az egészség egyenlő a harmóniával
A hagyományos kínai orvoslás filozófiai rendszere a taoizmuson alapul, amelynek tárgya a természet és annak minden megnyilvánulása: az élet, az ember és a természet, valamint az emberek egymás közti kapcsolatrendszere. Az élet és a halál egymásból következik, egyenlő értékkel bír, egymást kiegészíti és alakítja. E kettőség meghatározó jellege a jin-jang elvben is megmutatkozik, amely a hagyományos kínai orvoslás legfontosabb szabálya.
A nyugati orvoslás mélységében analizáló, többnyire egy okra vezeti vissza a betegségeket, vagyis az ok-okozati összefüggés az elsődleges. A kínai tudományos gondolkodás az egymással kapcsolatos jelenségeket egyidejű vagy jelképes pároknak látja. Ebben a rendszerben az egészség egyenlő a harmóniával - vagyis nem választja szét a fizikai és a pszichoszomatikus tüneteket, mindemellett jelentőséggel bír a páciens mindennapi rutinja, azaz általános szokásai.
A monada, a hagyományos taoista jelkép: egy körben a sötét és a világos dinamikus görbével való elválasztása az egymásba olvadás és átalakulási képesség mozgalmas jelképe. A sötét az anyagi természetű jin, amely lenn van, igyekszik benntartani a világos, mozgást, aktivitást jelképező jangot. A kettő egymáshoz való viszonya, egyensúlya adja a harmonikus létet. A két fél kölcsönösen létrehozza, ugyanakkor korlátozza is egymást.
Néhány fontosabb ellentétpár: éjjel - nappal; ősz, tél - tavasz, nyár; hideg, belső - meleg, külső; nőiesség - férfiasság; üres, gyenge - teli, erős.
A jin és a jang kettőssége kiterjeszthető a négy évszaknak megfelelő négy elemre. Mindegyik évszak sajátságos energiát képvisel, a kínai orvoslásban az évszakok tulajdonságait különböző elemekhez társítják, amelyek mellett van egy pótlólagos központi fázis, a Föld, ez adja az ötödik elemet.
Jang a jangban = nyár (dél), jin a jangban = ősz (naplemente), jin a jinben = tél (éjfél), jang a jinben = tavasz (napkelte).
A Fa a megújulást, az újjászületést, a természetben a téli pihenés utáni rügyfakadást, a virágzást, a tavaszt jelképezi. A testi kapcsolata az inak és az izmok működése. Érzelmek szintjén a düh, a méreg tartozik hozzá, színe a zöld, az emberi szervek közül a máj és az epehólyag.
A Tűz a lobogás, a lángoló mozgás. A növekedés, a nyár ideje. Az emberi szervek közül a szív, a szívburok, valamint a vékonybél és a Hármas Melegítő tartozik hozzá. Érzelme az öröm, színe a piros.
A Föld a Tűz által táplált elem, amely a termés beérésének ideje, a nyárutó. A szervek közül a gyomor és a lép kapcsolódik hozzá. Érzelme az aggodalom és a töprengés. Színe a sárga.
A Fém az őszt testesíti meg, a természet felkészül a téli pihenésre. Emberi szerve a tüdő és a vastagbél. Érzelme a gond, a szomorúság és a bánat. Színe a fehér.
A Víz a tél, a pihenés, a raktározás ideje. Emberi szerve a vese és a húgyhólyag. Színe a fekete, érzelme az ijedtség és a félelem. Testi kapcsolata a csont, a vázrendszer, valamint a haj.