2016.05.01. 15:10
Az év, amikor 1022 bombát szórtak Szegedre
DélmagyArchív 1944: 72 légiriadó, 1022 ledobott bomba, 146 áldozat. Június 2-án 218 bomba hullott egyszerre Alsóvárosra.
1944. június 2-tól szeptember 3-ig a szövetséges légierő 6 súlyos stratégiai bombatámadást intézett szegedi célpontok ellen. A Délmagyarország ekkor már több hónapja nem jelent meg. A lapot 1944 áprilisában betiltották (utolsó lapszáma április 16-iki), újságíróit és kiadóhivatalának dolgozóit deportálták. Az 1944. november 19-én újraindult újság a bombázásokról 1945. május 13-án, röviddel a háború vége után közölt először összefoglaló adatokat.
Vége a háborúnak, az első összefoglaló a bombázásról. Délmagyarország 1945. május 13.
A háború alatti Szegeden összesen 72 légiriadó fújtak. A részleges készültséget 1941. április 6-i jugoszláv légitámadás után rendelték el, a teljes készültség pedig 1942 szeptemberétől élt, bár 1943-ban nem kellett riadót fújni. Az első tényleges légiriadót 1944. április 2-án szirénázták, ekkor kezdődtek meg a magyarországi termelési és szállítási célpontok elleni légitámadások.
A nyár során Szeged ellen 6 hadászati légitámadást intéztek a szövetségesek. A korabeli újság szerint Szegedre összesen 982 romboló és gyújtóbombát dobtak le (valójában 1022 bomba érte a várost); ezeknek 126 civil áldozata és 122 sebesültje volt. Az áldozatok végső száma 146 lett, miután 20 sebesült később elhunyt.
E rövid hír nyomán az újság olvasói levelek hatására a következő vasárnapon összefoglalta, milyen célja volt a bombázásoknak. Az összeállítással a már kommunista befolyás alatt álló lap cáfolni igyekezett azt a – ma is fel-felbukkanó - nézetet, miszerint a szövetségesek célja, ahogyan a német nagyvárosok ellen, Magyarországon is a terrorbombázás volt.
Valójában a bombázások összefüggtek az 1944. június 6-án megindított normandiai partraszállással. Céljuk az volt, hogy lerombolják a délkelet-északnyugati összeköttetési vonalakat. Szegeden elsősorban a vasúti közlekedés megbénítása és a haditermelés szétzilálása volt a cél. (A korabeli újság adatait helyenként a Szeged története 4. kötet adataival korrigáltuk).
1944. június 2-án
Oláh András Pál videója az 1944. júniusi 2-iki légitámadás emlékére.
1944. július 3-án
Megrongálódott épületek a mai Aradi vértanúk terén. 2014-ben a Móra Ferenc Múzeum kiállítást rendszett a Szeged elleni légitámadásokról.
1944. augusztus 20-án
Apróhirdetés a Délmagyarországból. 1945. február 15.
1944. augusztus 24-én
Bombatámadás a Tisza pályaudvar környékén.
1944. augusztus 29-én
A Tiszába dőlt vasúti híd.
1944. szeptember 3-án
Közlemény a Délmagyarországból. 1944. november 30.
A bombatámadások után a város nagy erőfeszítésekkel próbálta a károkat csökkenteni, a közlekedést és a termelést helyreállítani, valamint az életveszélyes romokat lebontani. Katonák, munkaszolgálatosok, polgári lakosok, sőt még rabok is dolgoztak a romeltakarításban.
Romok azonban még a háború vége után is maradtak Szegeden. A vasút környékét 1945 nyarán kezdték helyrehozni. A kendergyár gépeit pedig 1946 őszén emelték ki a Tiszából.
Nem sokkal ezután a bombasérült házak újjáépítési segélyezése is felmerült. A lerombolt házak tulajdonosai azonban még 1948-ban is a segélyükért jártak.
Bővebben a II. világháború alatti magyarországi légitámadásokról Oláh András Pál és Mohos Nándor Légiháború.hu weboldalán.
A lakóknak kötelező az újjáépítés, indokolt esetben kapnak segélyt. Délmagyarország 1945. július 26.