Horror a Korzó moziban

Bálint Kálmán 52 éves szegedi mozifűtő a Korzó mozi kazánjában elégetett egy 24 éves lányt. 

1933 januárjában bejelentés érkezett a szegedi rendőrségre Tóth Ilonka sándorfalvi lány eltűnéséről. A Szegeden dolgozó lányt hetek óta nem látta senki, nem ment haza, nem járt szegedi albérletében. Lakótársa bejelentésére a rendőrség sem találta a lányt, s néhány hét után be is szüntették a nyomozást, amikor váratlan eset történt.

A mozifűtő kis játéka

Bálint Kálmán mozifűtő időnként fiatal lányokat hívott le a gépházba, mozijegyekért cserében. Aznap este Jáger Ilonát szemelte ki, de a lány egyedül nem volt hajlandó lemenni, ezért barátnője, Sarnyai Julianna is vele ment. Bálint nem ismerte őket, csak találomra találkoztak. A sors véletlene, hogy Sarnyai Julianna volt Tóth Ilonka lakótársnője, aki a lány eltűnését bejelentette a rendőrségen.

Mindannyian lementek a Széchenyi tér sarkán, a Zsótér házban működött mozihoz, le a csigalépcsőn az alagsori kazánházba. Bálintnak azonban nemsokára el kellett mennie, és a nőket magukra hagyta egy ideig.

Kéjgyilkosság vagy csak halottégetés? (Az újság tévedett, a lány 24 éves volt) Délmagyarország 1933. február 24. Itt és itt folytatódik

De a női kíváncsiság feltartóztathatatlan. A férfi távollétében a két nő körülnézett a szekrényekben. Később úgy mondták, ennivalót kerestek, de Sarnyai Julianna az egyik sublótban egy női ruhát talált, és döbbent sikoltással ismerte fel azt a ruhadarabot, amelyet Tóth Ilonka viselt eltűnése napján.

A nők el akartak menekülni a mozi kazánházából, ám arra eszméltek, hogy a fűtő rájuk zárta a vasajtókat. Nagy ijedelemben várták a férfit (közben megtalálták Tóth Ilonka cipőjét is), aki mit sem sejtve érkezett, és hiába próbálta marasztalni a vendégeket. A két nő rögtön a rendőrségre ment. A kiküldött nyomozók őrizetbe vették a fűtőt.

A Korzó mozi legmelegebb napjai

Bálint Kálmán első tagadása után bevallotta, hogy január 29-én este egy mozijegy ígéretével lehívta Tóth Ilonkát a gépházba, és együtt töltötte vele az éjszakát. Bort ittak, ágyas pálinka is volt, majd a lány a priccsen elaludt. Reggel, a takarítók érkezésére azonban felébredt, és a férfi elbeszélése szerint egy szál ingben megszökött, azóta nem is volt híre felőle.

Ez egy kicsit furán hangzott, mivel hideg tél volt, s a lány aligha mehetett messze pendelyben. Ezért a rendőrség másnap reggel új vallomásra bírta Bálintot. A megtört ember ekkor már azt vallotta:  reggel a takarítók érkezésekor döbbent rá, a pásztoróra az állásába kerülhet. Gyorsan megpróbálta felkölteni a lányt. Tóth Ilonka azonban nem ébredt fel.

Hogyan került Tóth Ilonka a kazánba? Délmagyarország 1933. február 24.

A fűtő azt hite, meghalt, s ekkor ijedtében a holttest eltüntetésével kezdett foglalkozni. Hirtelen eszébe jutott a kazán, amiben égett a tűz. Fogta a lányt, levetkőztette és begyömöszölte a kazán szűk nyílásán. (Nem volt könnyű: előbb bal karját tolta be, majd a jobb karhoz szorítva a fejét tuszkolta át, olykor a tűzpiszkáló vassal is segítve. Félórás küzdelem után sikerült neki. Ne is részletezzük.) Végül, amikor a lány bent volt a kazánban, alaposan begyújtott és napokon át tüzelt. 

Hanem, ez a magyarázat is sántított. A nyomozók nehezen hitték el, hogy a szűk nyíláson átfért volna a lány teste. Azzal gyanúsították Bálint Kálmánt, hogy feldarabolta és úgy égette el a lányt. A kazánházban talált késen és baltán azonban nem voltak vérnyomok, és nem volt vér a kazánnyílás környéken sem. Kiderült, hogy a lány kistermetű, vékony testalkatú volt, így már hihetően hangzott, hogy tényleg be lehetett tuszkolni a kis ajtón.

Most már a fő kérdés az volt, élve vagy holtan égette-e el Bálint Kálmán Tóth Ilonkát. A megtört fűtő végül bevallotta: valójában nem tudta biztosan, hogy a lány meghalt-e. Az orvos szakértő elsőre azt mondta, a lánynak élnie kellett, mert egy merev holttestet képtelenség lett volna a kazánba tuszkolni. Azt is megállapították azonban, hogy Tóth Ilonka beteges volt, és nem tudták kizárni, hogy a sok alkohol meg a nagy meleg miatt valóban természetes halállal halt meg.

Az újságíró jobban beleélte magát, mint a tettes

A Délmagyarország munkatársa persze rögtön felkereste Bálint Kálmán Harmat utcai családi házát, ahol feleségével, 20 éves fiával és nagylányával élt. A feleség még nem is tudott semmiről, a fiú pedig egyszerűen nem tudta elhinni, hogy csendes, békés édesapja ép ésszel ilyen (akkor még azt hitték) kéjgyilkosságot követett el.

Újabb részletek - és egy mozihirdetés. Délmagyarország 1933. február 25. Itt folytatódik.

Sőt, az újság szerint még a rablógyilkosság gyanúja is felmerült, mivel Bálint az áldozat retiküljét egy mozijegyárusnőnek ajándékozta, pulóverjét pedig eladta 2 pengőért egy tökmagárusnak. A kihallgatott nőismerősök úgy vallottak, hogy Bálint Kálmánnak igen rossz híre volt az éjszakai életben, „különös szokásai voltak, ezért rettegtek tőle". Mindenki más azonban békés, megbízható embernek ismerte.

A szenzációéhes újság szerint az első nyomok arra utaltak: a mozifűtő leitatta, majd megfojtotta a lányt.

Másnap viszont már arra utalt az újság, hogy a lány teste élve került a kazánba, mivel a fűtő vallomása szerint a lány izzadt és ezért ment olyan nehezen a betuszkolás a 31 centiméteres kazánnyílásba. Miután az újság végzett azzal a feltételezéssel, hogy a lányt elevenen égette el a fűtő, következett a másik, ennek ellentmondó feltételezés részletes leírása, miszerint előbb feldarabolta, majd így égette el.

Az sem maradt ki, hogy a kazánház szenes pincéjének talaja gyanúsan egyenetlen, és még további meglepetéseket tartogathat. És persze az öregedő férfi tettének „sexuális" indítékot is tulajdonított az újságíró, mivel a szekrényén több aktképet is találtak.

A barátnő élete szerepében. Délmagyarország 1933. február 25.

A lap ezután ellátogatott a lakótársnőhöz, akiben megfelelő partnerre talált a történet színezésében. A nő felidézte, hogy a ruha megtalálása előtt tréfásan felemlegette: „De sok nőt megégethettek itt!" Persze, hogy nem kutattak a nők, hanem csak ennivalót kerestek. S amikor a ruhákat megtalálták, Sarnyai Julianna így sikoltott fel: „Itt gyilkolták meg Ilonkát! Nekünk is végünk van!"

Nem volt gyilkosság, igazat mondott a mozifűtő

Tovább folyt a kihallgatás, Bálint Kálmán pedig ragaszkodott ahhoz, hogy ő egy élettelen testet égetett el, nem ölt meg senkit. A vizsgálóbíró előtt ez a változat már valószínűbb lett, miután az orvosok sem zárták ki, hogy a lányt tényleg az alkohol és a meleg hatására érte a halál. 

A bíróság előtt. Délmagyarország 1934. március 7. Itt folytatódik.

1933 júniusában, 4 hónapi vizsgálati fogság után az ügyészség szabadon engedte Bálint Kálmánt, aki hazatért, és azt tervezte, hogy másfél holdas földjén fog kapálni. Fél év után mégis szándékos emberölés bűntette miatt emeltek vadat ellene. 

1934. március 6-án rendezték első tárgyalását. A bíróság folyosóján elöntötték a kíváncsiskodók. Megjelentek a mozifűtő ellen valló hölgyek is. Közülük egyik kissé alkoholosan érkezett, egy padon szundított, amikor szólították, mint mondta, azért, mert félt a bíróságtól. A folyosón, anélkül, hogy felismerték volna egymást, Bálint Kálmán egyedül maradt az elégetett Tóth Ilonka édesanyjával. Zárt tárgyalást tartottak.

1934. májusában végül az Igazságügyi Orvosi Tanács is olyan jelentést adott ki, ami szerint Tóth Ilonka valóban halott volt már, amikor a mozifűtő elégette.

Ezután módosították a vádat és csak testi épség elleni kihágásért, valamint a retikül és a ruhadarabok elsikkasztása miatt ítélték el Bálint Kálmánt 6 hónapra.

Bálint Kálmánt felmentették a gyilkosság vádja alól. Délmagyarország 1934. május 30.