2015.04.11. 11:55
Írni-olvasni tanult a 78 éves dorozsmai néni
DélmagyArchív 1936: Évente 300-400 analfabétát tanítottak a szegedi tanyavilágban.
1935-ben egy 78 éves dorozsmai asszony is jelentkezett az analfabéták számára szervezett írás-olvasás tanfolyamra. Addig nem hal meg, mondta, amíg nem tanul meg írni-olvasni. Egy királyhalmi idős házaspárról pedig így írt az újság:
Idős emberek ültek iskolapadba. Délmagyarország 1936. november 14.
Két kurzust hallgattak végig, szorgalmasan tanulták a betűvetést és amikor vége volt a tanfolyamnak, már egészen jól tudtak írni-olvasni. Nemrég maguk írtak levelet a szegedi népművelési bizottság titkárságának és ebben megírták, hogy kimondhatatlan boldogok, mert öreg korukra megtanultak írni-olvasni. Az idős tanyai házaspár az első levelet a Kecskeméten katonáskodó fiuknak írta és azóta minden ismerősüknek küldenek levelet, dicsekednek azzal, hogy pár hónap alatt megtanulták a betűvetést.
Az idős pár két gyermeke érettségizett volt, de ők csak későn szánták el magukat a tanulásra.
Magyarországon 1910-ben a 6 éven felüli lakosok 31 százaléka volt analfabéta. Az állam 1912 óta megtérítette az írás-olvasási tanfolyamok díját, és a települések számára kiemelt feladat lett az írástudatlanság visszaszorítása. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter tanyai iskolaépítési programja hatására az 1920-as évektől 1941-re már csak 6 százaléknyi magyar lakos nem tudott írni-olvasni.
Az 1930-as évek elejétől Szegeden iskolánkívüli népművelési bizottság foglalkozott a tanyavilág műveltségének javításával.
A bizottság 1935-ben arról számolt be, hogy Szeged külterületén az országos átlagot meghaladó számú írástudatlan ember él. A város teljes területén 8520 analfabétát írtak össze: a belterületen 4274-en, a külterületen 4246-an nem tudtak írni-olvasni. Akkoriban Szeged teljes lakossága (a nagy kiterjedésű külterülettel együtt) 123 ezer lélek volt.
Érdekes volt a terület szerinti megoszlás is: Belváros 443, Alsóváros 1165. Rókus 775, rókusi feketeföldek 81, Felsőváros 956, felsővárosi feketeföldek 93, Újszeged 225, alsóvárosi telepek 172, felsővárosi telepek 38, rókusi telepek 88, Somogyi-telep 238.
A szegedi tanyavilágban: Átokháza (ma: Ásotthalom) 537, Balástya 288, Csengele 256, Csorva (ma: Ruzsa) 296, Domaszék 186, Fehértó 115, Feketeszél 270, Gajgonya 239, Királyhalom 5.52, Mórahalom 402, Nagyszéksós 237, Őszeszék 129, Röszke 249, Szatymaz 105, Szentmihálytelek 143, Zákányszék 242.
A továbbképzésre is beiratkoztak... Délmagyarország 1935. június 14.
A népművelési bizottság 1935-ben 3 év alatt 122 tanfolyamot tervezett, 30 fős osztálylétszámokkal. A legtöbb tanfolyamot Alsóvároson és Rókuson, valamint Ásotthalmon, Királyhalmán és Mórahalmon készültek indítani.
Egy tanfolyam 60 órából állt, hetente kétszer, délután 5-től 7-ig tartott november közepétől március végéig. A kurzus ingyenes volt. A bizottság közleményben hívta fel a szegedi munkaadókat, hogy analfabéta alkalmazottaikat utasítsák a részvételre.
Az analfabéta tanfolyamokon kívül a tanyai nép tudásnépszerűsítő, háziipari, gazdasági, valamint erkölcs- és jellemformáló tanfolyamokat is kapott. Népi táncokat, játékokat, magyar nótát, egyházi énekeket, gyermeknevelést, kézimunkát, főzési ismereteket, sőt illemtant is tanulhattak. Elsősorban, persze a műsoros előadásokat szerették. 1936-ban már összesen 100 ezer ember látogatta a bizottság előadásait.
Az 1930-as évek elején új lendületet kellett adni a népművelésnek. Délmagyarország 1930. július 11.
1935-ben az első 10 analfabéta tanfolyamnak 295 látogatója volt. Ez sikernek számított, mivel az előző évek tanfolyamaira annyira kevesen jelentkeztek, hogy azokat nem is tartották meg Szegeden. A város ekkor azt tervezte, hogy az írástudatlan leventéket (iskolába nem járó fiatalokat) kötelezik a tanfolyamra. Jellemző, hogy a katonaságnál rendezett írás-olvasás oktatási tanfolyamokra viszont szép számmal ment a legénység.
A vásárhelyi tanyavilágban ... Délmagyarország 1931. január 14.
Nem volt jobb a helyzet Hódmezővásárhelyen sem. A kiterjedt tanyavilágú városban az 1930-as évek elején 8000 írástudatlant tartottak számon, de közülük mindössze 28-an jelentkeztek egy tanfolyamra 1931 januárjában.
A népművelési bizottság a háborúig folytatta munkáját, s még a háború első éveiben is számos tanfolyamot, előadást tartottak a tanyákon. Sőt, a Szeged környékbeli falvakban az 1950-es években is folytak analfabéta tanfolyamok. Kübekházán például 1950-ben 16 lakos tanult írni-olvasni, és díjmentesen kapták hozzá a füzetet, ceruzát.
