Egy aggódó unoka levele

A szomszédok szerencsére sűrűn átjárnak hozzá, de szívesen elegyedik szóba idegenekkel is. Hiába mondtam folyamatosan neki, hogy egyesek kihasználhatják a jóhiszeműségét, nem hitt nekem. Sajnos, pórul is járt...

Történt ugyanis a minap, hogy két viszonylag jól szituált ember csöngetett be hozzá azzal, hogy az önkormányzattól érkeztek és egy felmérést végeznek. Nagymamám talán még örült is annak, hogy kikérik a véleményét, ezért betessékelte a lakásba az idegeneket. Leültek a konyhában beszélgetni. Amíg a nő mamámmal belemerült a főzés rejtelmeibe, a férfi hirtelen eltűnt azzal az ürüggyel, hogy el kell intéznie a dolgát. Mamám persze megengedte, hiszen olyan kedves emberek voltak, nem is gondolt semmi rosszra.

Néhány perc múlva visszajött a férfi, majd közölte, hogy sajnos el kell menniük, mivel a főnökük azonnal visszarendelte őket, de néhány nap múlva visszatérnek és befejezik a kérdőív kitöltését, amit egyébként még el sem kezdtek.

Sajnálkozott mamám, de hát mit tehetett volna, kikísérte őket.

Amikor visszament a szobába, akkor vette észre, hogy a valaki kinyitotta a szekrényét és bizony meg is találta a hosszú évek alatt összespórolt pénzét. Ekkor kiszaladt az utcára, hátha látja, hogy merre mentek a „barátságos" látogatók, de már csak bottal üthette a nyomukat.

Sajnos még ekkor sem hívott fel sem engem, sem pedig a rendőrséget, hanem csak néhány nappal később említette, hogy mi is történt vele. Akkor pedig már gyakorlatilag hiába értesítettem a hatóságokat, a forró nyom már régen kihűlt...

Kedves bloggerek!

Azért írtam le ezt a történetet, hogy legalább a ti nagymamátok ne járjon így! Kérlek benneteket, hogy meséljétek el nagyszüleiteknek ezt az esetet, hátha mások kárán hajlandóak tanulni. Ha pedig mégis megtörténik a baj, azonnal értesítsék a rendőrséget, hogy mielőbb az elkövetők nyomába eredhessenek.