Utazás egy autó tetején

A teli szájjal mosolyogva integető fiatalembert nem zavarja, hogy egy autó tetején kénytelen utazni sokadmagával. Őt nem érdekli a kényelem, nem zavarja az sem, hogy mezítláb van és fáradtan megy haza a munkából, őszintén tud örülni a legkisebb dolognak is. Legyen az egy cső kukorica, vagy egy fényképező külföldi. 

Legutóbb ott hagytuk abba kambodzsai kirándulásunkat, hogy egy végtelennek tűnő buszos utazáson lassan, de biztosan barátságok szövődtek, egy idő után az idegenek ismerősként tekintettek egymásra majd megálltunk egy hangulatos és kaotikus pihenőhelyen, ahol utcai árusok rohanták meg a járműveket. És mindenki vásárolt is mintha egy hete nem evett volna. A lemenő nap lustán ragyogta be a környéket. Egy perccel ezelőtt a levegő sem mozdult, csak egy gyerek játszott a porban botjával. Érkezésünkkel megbolydult méhkasként pörgött fel az útmenti megálló élete. Aztán lassan elindult a kisteherautó, újra megtelt a busz, a pihenőhely pedig visszasüllyedt csöndes magányába, ahol újabb utazók érkezését várta.