2020.08.20. 09:02
Legenda a szabadtérin: István, a király, annó 1984
A szabadtéri produkció, ami után már nem volt messze a rendszerváltozás. Nagy László fotói a próbákról és az előadásokról.
Az István, a király rockopera színrevitele 1984 júliusában a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Fotó: Nagy László. Azonosító: mfmNL1013,1014,1020,1048
Szörényi Levente és Bródy János rockoperáját 1983-ban mutatták be a budapesti Királydombon. A darab és a belőle készült film sikere nyomán egy évvel később a szegedi szabadtéri műsorából kivették a Győri Balett produkcióját és helyére bekerült az István, a király. A szegedi előadás lett a rockopera első színpadi bemutatója. Az újabb siker nyomán Kerényi Imre 1985-ben a Nemzeti Színházban is színre vitte a darabot.
Szélesvásznú produkció
A korabeli kritikák szerint az István, a király két okból is felszabadító erejű produkció volt. Előnyére találkozott benne a színpadi művészet és a tiltakozó rock kultúra, és feszes erős előadást sikerült alkotni egy sorsfordító történelmi témára. Ráadásul a Dóm tér ideális helyszín volt széles színpadjával és a Fogadalmi templommal. Koltay Gábor rendező joggal nevezte az előadást szélesvásznú produkciónak.
A legendás István, a király előadás 1984-ben a szabadtérin, Nagy László fotói
De azért mégiscsak 1984-ben járunk, a központi lapok egyike az 1983-as bemutató előtt azt írta, nem szabad a rockoperát többnek látni, mint egy zenés darab, pláne nincs köze nemzeti érzésünk problémáihoz.
Haladó, túlhaladott
Bizonyos mondandókat ezért csak a rendszernek is elfogadható nyelven lehetett közölni. Így érthette Koltay Gábor rendező a következőket: “A darab alapvetően arról szól, hogyan tudott egy kisebbség haladó ideológiája fölébe kerekedni a többség túlhaladott ideológiájának. Viszont a történelmileg nyertes és igazolt Istvánnal szemben Koppánynak is megvannak az észérvei, nem egyértelműen sötét figura, s ez, ami izgalmas a dologban.”
Ma már a szabadtéri produkciók rendezőinek eszébe sem jutna a “helyi vezetők” bizalmával foglalkozni, de 1984-ben erre is figyelnie kellett valakinek: “Látom, érzem a helyi vezetők, a közvetlenül vagy közvetve erdekeltek bizalmát, szurkolását” – nyilatkozta Nikolényi Istvánnak a rendező.
István király, szupersztár
Szörényi Levente a Délmagyarországnak elismerte, hogy hatott rá a Jézus Krisztus szupersztár, sőt bizonyos közvetlen hatások is voltak. De, ha ezeken felül sikerült eredetit alkotnia, mondta, akkor ő elégedett. Ami az előadásokat illeti, így nyilatkozott: „A színfalak mögött szoktam legtöbbször végighallgatni az előadást, s amikor odajött hozzám valaki, és azt mondta: ti ezt a darabot ide írtátok, a Dóm térre — akkor lélegeztem föl igazán.”
Az utánérzésekről egyébként illetékes személy, Tim Rice, a Jesus Christ Superstar és az Evita szövegírója is nyilatkozott a Délmagyarországnak: „A történet speciálisan „helyi” elemeitől és a könnyen fölfedezhető Szupersztár-utánérzésektől azért kell elvonatkoztatni, mert ha rockoperáról van szó, elkerülhetetlen, hogy ne a Jézus Krisztushoz mérjünk bármit. Úgy gondolom, első műnek csodálatra méltó az István, s nagyon-nagyon sokáig élni és hatni fog. Nemzetközi színvonalú produkció.„
Vikidál, Nagy Feró, Szörényi, Bródy - próbaképek az István, a király 1984-es szabadtéri előadásáról
Cselekvőképes erők
Bródy János szerint a királydombi bemutató annyira meglepetésszerű és különleges volt, hogy csakis végletes véleményeket eredményezett a darabról. A szabadtérin előadva azonban az István, a király belép a színház világába, és végre így, darabként is lehet értékelni. – A rockzene: tömegműfaj. Az aktualitás az ereje – mondta a zenész.
- Ha közösen és felelősséggel gondolkodhatnánk el egész történelmünkön, és megtanulnánk belőle végre: a döntések előtt jogos és szükséges a kételkedés, a mérlegelés. De ha megszületett a döntés, határozottan kell eljárni. A cselekvésképes erők viszik előre a világot, nem a hezitáló tisztánlátók – nyilatkozta Bródy János.
Meg ne lásson térden állva senki fia!
A Koppányt éneklő Vikidál Gyula interjújában elárulta, hogy előző évben tett esti tagozatos érettségi vizsgát, pedig akkor már 19 éve énekelt (akkor éppen a P.Box-ban). Ő volt az István, a király előadásának elsőnek megtalált szereplője, vagyis először Koppány karakterét kereste meg Szörényi Levente és Koltay Gábor. Vikidál tele volt erővel, Szegeden a play back ellenére is végigénekelte a darabot. Nem véletlen, hogy a királydombi előadásban gyenge, tépelődő karakternek hatott mellette Pelsőczy László Istvánja.
Az intenzitás Nagy Feróra is jellemző volt (aki ekkor már túl volt a Beatrice korszakon és a Bikiniben zenélt): „Mi valamennyien, akik játszunk itt Szegeden az Istvánban, minden előadást őszinte átéléssel, tenniakarással adunk elő, nem unjuk a szerepet, az előadást, s minden este, mikor színpadra megyünk, premierlázban égünk. És ez már mond valamit, nem? Azt hiszem, valamennyiünk nevében mondhatom, hogy öröm részese lenni az első magyar rockoperának. Örülünk annak, hogy a közönség elfogadta mind zeneileg, mind érzelmileg az Istvánt.”
A Torda szerepében fellépő Deák Bill Gyula 1984-ben a hatalom által szintén nem elkényeztetett Hobo Blues Band-del vált ismert bluesénekessé. Interjújában minden modorosság nélkül ezt mondja: — Ha akarod, írd oda a végére. Hiszek abban, hogy a hozzám hasonló embereknek erőt adhatok az élethez ...
István a mi urunk!
A Délmagyarország kritikusa, Domonkos László is kedvezően írt az előadásról. Cikke végén érdemes elolvasni, milyen hatással lehetett a közönségre az István, a király zárójelenete, amikor a színpadon is, a templom tornyán is megjelent a piros-fehér-zöld és a nagyjelenet zenéje átváltott a Himnuszba:
„Victor Máté Pelsőczy fejére [felteszi] a magyar nemzet önállóságát jelképező Szent Koronát. És ekkor... ... piros-fehér-zöld zászló kúszik föl lassan a fogadalmi templom egvik tornyára, a másikból tűzeső hull alá, a keresztek, a címerek, a szobrok az épületen földöntúli fényben ragyognak, a dóm pompázatosan nyitott három kapuja mögül misztikus, kékesfeher füstköd gomolyog elő, a zene fortisszimója Himnuszba csap át. A szó szoros értelmében nehéz leírni a hatast. A kép igézően, lenyűgözően gyönyörű. Az ember enyhén remegve szédülten néz fel a magasba. Látvány, felsőfokon.”
Itt olvashatja el az előadás résztvevőivel készült korabeli interjúkat:
Szörényi Szabolcs zenei rendező
Deák Bill Gyula (Torda táltos)
Újraindult Annó rovatunk
A Móra Ferenc Múzeummal együttműködésben, a Délmagyarország egykori fotóriportereinek munkáiból újra elindítottuk Annó rovatunkat.
- Sorozatunkban régi fotókat próbálunk beazonosítani. Harminc-negyven-ötven év távlatában azonban fenn kell tartanunk a tévedés jogát. Ha Ön felismeri a fotón szereplőket, helyszíneket, örömmel várjuk észrevételét az online[kukac]delmagyar.hu címen!
- Önnek is vannak régi fotói közösségi, családi eseményekről, amelyeket megosztana olvasóinkkal az Annó rovatban? Írjon nekünk!
- Az Annó oldalain megjelent fotók a Délmagyarország kiadó tulajdonát képezik. A fotókat a Móra Ferenc Múzeum helytörténeti gyűjteménye gondozza.
Nézzen be hozzánk, képek annó!
