Szentes egyik építészeti dísze a városháza

Valóságos ünnepnap volt Szentes városában 1912. május 27-e: ekkor adták át az oly régóta óhajtott városházát. A Bohn Alajos tervei alapján elkészült épület mondhatni villámgyorsan, egy év alatt felépült, addig azonban számtalan akadályt kellett legyőzniük az építtetőknek. 

Terv több is volt, de pénz évtizedekig nem

Szentes előbb 1836-ban mezővárosból szabad paraszt-polgár várossá, majd 1848-ban rendezett tanácsú várossá vált. A kibővült közigazgatási feladatok ellátása érdekében már ekkor felmerült az igény egy új, központi fekvésű városháza építése iránt, de anyagiak hiányában a megvalósítás elmaradt. 
A témára 1858-ban tértek vissza, ekkor a város községi választmánya új városháza építéséről hozott határozatot. A tervek elkészítésére nem mást, mint az ismert pesti építészt, Ybl Miklóst kérték fel, aki egy eklektizáló, toronybástyás romantikus palotával ajándékozta volna meg a műemlékekben szegény alföldi várost. Az építkezés engedélyeztetése éveken át húzódott, majd végül a kivitelezés is elmaradt a zavaros politikai viszonyok miatt. 

Egy évtized elteltével, 1869-ben Török János városi mérnökkel készíttettek tervet, ami szintén megrekedt a tervezés stádiumában. A közgyűlés 1881 augusztusában ismét határozatot hozott az új városháza építéséről, a tervek elkészítésére pedig Makay Endre műépítészt, a megyeháza díjnyertes tervezőjét kérték fel. A tervek ugyan már az év végére elkészültek, de a városháza megépítéséhez szükséges pénzt elvitték az egyéb városi beruházások, így továbbra is városháza nélkül maradt Szentes. 

Magtárban és vendéglőben is ült hivatalnok 

Így hát hiába volt megyeszékhely a település, a helyi közigazgatás enyhén szólva sem volt zökkenőmentes: a város közigazgatási egységei egymástól távol, hét különböző helyen működtek: volt, hogy szükségépületekben, egykori vendéglőben, régi magtárban vagy bérelt helyiségekben intézték az ügyeket. 
Az egyre tűrhetetlenebb helyzet megoldására számos elképzelés született. Voltak olyan kezdeményezések is, amelyek a görögkeleti templom előtti sarokra helyezték volna a városházát, de – mint Labádi Lajos egykori főlevéltáros írja – 1902-ben az is felmerült, hogy az alig négy éve átadott Petőfi Szállót alakítsák át városházává. 

Végül 1906 szeptemberében a városi közgyűlés újabb határozatot hozott a városháza építéséről, a korábbi évekkel ellentétben pedig most ténylegesen is mozgásba lendültek a dolgok. 

Bohn Alajos építheti meg a városházát 

Az új épület helyéül az 1894-ben megvásárolt Jurenák-féle ház telkét jelölték ki, 1907 januárjában pedig a tervpályázatot is meghirdették. A kiírásban általános elvként azt hangsúlyozták, hogy: „A város nem kíván valami cifrán díszített, drága fenntartással járó épületet, hanem egy olyan szolid, nyugodt homlokzati kiképzésű városházát, mely menten minden pazar külső díszítéstől, már komoly külsejével is kifejezésre juttatja az épület jellegét.” 

A 2000 koronás első díjjal meghirdetett pályázat után rendkívüli érdeklődés mutatkozott, hiszen 38 pályázótól összesen 47 építési terv érkezett. A bírálóbizottság végül többségi szavazattal Bohn Alajos aradi születésű építésznek ítélte az első díjat, akit egyben felkértek a részlettervek kidolgozására, valamint az építési munkálatok irányítására is. 

Három évig tologatták az aktákat 

Ám amikor már úgy tűnt, végre egyenesben van a városháza ügye, újabb komplikációk támadtak: a túl magas költségek miatt az egyik városi képviselő fellebbezést nyújtott be az építkezés ellen, az ügy pedig a Belügyminisztériumban kötött ki, ahol 8 hónapon át „pihentek” az akták. 
Ahogy az első esetnek pont került a végére, érkezett egy újabb fellebbezés, így újra a Belügyminisztériumhoz került az ügy, ahol ezúttal másfél évig rágódtak a válaszon. 

Közel háromévnyi aktatologatás után, 1910 júniusában érkezett meg a jóváhagyás, így augusztus közepén kezdetét vehette az építkezés. Mint Labádi Lajos írja, Bohn Alajos kiváló szervezőkészségének köszönhetően alig egy évvel később, 1911 szeptemberében a városi hivatalok beköltözhettek új otthonukba. 

Impozáns építmény készült 

A várva várt épület késői barokk stílusjegyeket hordoz. Két manzárdtetős homlokzatát egy kerek, 37 méter magas saroktorony kapcsolja össze, ovális ablakokkal, oszlopokkal kiképzett főbejárattal. 

Az építmény 92 helyiségre tagolódott, ezzel helyet biztosítva valamennyi hivatal számára. 

A sok évtizedig nélkülözött új városháza ünnepélyes átadását 110 évvel ezelőtt, 1912. május 27-én tartották. Labádi Lajos feljegyzései szerint az első köszöntőt a városháza megvalósításáért egy évtizede küzdő dr. Mátéffy Ferenc polgármester mondta. A városházépítés előtörténetét Bugyi Antal főjegyző foglalta össze, majd Fekete Márton ország­gyűlési képviselő elemezte az átadási aktus jelentőségét. Üzenet értékű záró gondolatait így jegyezték fel:

„Legyen ez az új hajlék felszentelt csarnoka a közügy szeretetének, az abban székelő városi képviselők és a város mindenkori tisztviselői kara pedig legyen világító fáklyája a haladásnak, az emberbaráti szeretetnek, az igazságosságnak és a könyörületességnek. Legyen ebben a hajlékban időtlen időkig csendesség és jó békesség!”