Lőkös Sándor fotóhagyatékából nyílt kiállítás a Tornyai-múzeumban

Úgy hat-nyolcezer üveg- és filmnegatív, több száz dokumentum a 110 éve született Lőkös Sándor, egykori hódmezővásárhelyi fotográfus alkotói hagyatéka. A különleges anyagot lánya, Farkas Miklósné Lőkös Magdolna ajánlotta fel a Tornyai János Múzeumnak. E gyűjteményt egészítette ki menye, Lőkös Sándorné több tucat további fotóval és dokumentummal. Az 1993-ban elhunyt fényképész emlékére rendeztek szeptember végéig látogatható tárlatot: 120 képet választottak ki az 1934 és 1975 között készült fekete-fehér felvételekből. 

Helytörténeti érték 

– Munkássága sok szempontból különösen értékes: a város múltjának egy darabját ismerhetik meg általa a hódmezővásárhelyiek. A hagyaték megmutatja a város helytörténetét, a helyi városkép alakulását, a közösségek formálódását. De Plohn Józsefhez és Till Viktorhoz hasonlóan a környéki gazdák gyakran Lőkös Sándort is felkérték birtokuk, a gazdaságukban folyó munkálatok megörökítésére – mondta lapunknak Miklós Péter, az intézmény szakmai tanácsadója. 1929-től fényképészinasként foglalkoztatták, 1938-ban szerezte meg a mesteri fokozatot, majd 1975-ös nyugdíjba vonulásáig szinte az összes hódmezővásárhelyi társadalmi eseményen készített fotográfiákat. Megörökítette a város életét, a mindennapokat, a fontos közösségi, politikai eseményeken túl bemutatva például a szocializmus kori átalakulást. A tárlat külön tematikus egységet szentel a II. világháborúban készített fényképeinek. Megörökítette a fronton szolgálók életét, vagy például Szeged légibombázását, az ottani repülőtér mindennapjait a küzdelmes években. 

Rejtve maradó múlt 

– Katonai fotográfiái azonosítatlan jeleneteket, ugyanakkor nagyon fontos eseményeket rögzítettek – mondta lapunknak Oláh András Pál hadtörténet kutató. A szegedi szakember 2014-ben az Emlékpontban rendezett Háború a felhők felett című kiállításon találkozott Lőkös Magdolnával, aki jelezte, hogy különösen érdekes, édesapja által készített fotósorozatot őriz. – Amikor az említett anyag 25-30 darabos első részletét megkaptuk, rögtön tudtuk, hogy a sorozat nem mindennapi. Vannak olyan emberek, akik beszélnek a múltról, vannak, akik nem szívesen teszik ezt. Sajnos Lőkös Sándor nem sokat mesélt a fotókon megörökített történetekről hozzátartozóinak, képei titkokat hordoznak – mondta el Oláh András Pál. Hozzátette: a sorozat jelentősége részben titokzatossága. A dokumentumgyűjtemény sok mindenről mesél, de még rengeteg titkot rejt. 

Élet a fronton 

Katonai pályafutásáról valóban kevés információ maradt fenn. Tényleges sorkatonai szolgálatát 1934. október elsején kezdte meg a szegedi repülőtéren, fényképész végzettsége okán az akkor még rejtve szerveződő légierőnél. A pontos szolgálati beosztás ismeretlen, de a források alapján a rejtett hadrendben Repülő Meteorológiai Kirendeltségnek álcázott 2. századnál szolgálhatott. A kétéves sorkatonai szolgálat után 1936. október elsején tizedesként szerelt le. Éppen aznap állt fel a WM-Fokker C.V.D. típusú repülőgépekkel, majd 1939-től WM 21 típusú repülőgépekkel feltöltött szegedi 5. „Paprikás boszorkány” közelfelderítő század. 1940-től majd minden évben, újra és újra visszahívták katonáskodni. 1941 áprilisától rendkívül érdekes fotósorozatot készített a Szeged elleni jugoszláv légitámadások nyomairól, sőt egy, a város mellett lezuhant ellenséges repülőgépről is. 

Hazatérve a háborúból 

Az eseményeket követve az alakulatával talán részt vett Felvidék és Észak-Erdély visszacsatolásában, bizonyosan jelen volt a Jugoszlávia elleni támadásban, majd a Szovjetunió elleni harcoknál is. A második világháborúban utoljára 1944 májusában vonult be. E szolgálati időszaka alatt minden bizonnyal a Lengyelországba felvonuló 1. magyar hadsereggel harcolta végig a csatatereket. A háború után az igazoló bizottságnak tett vallomása és a családi hagyomány alapján 1944. december 10-én többedmagával lemaradt a századtól és a szlovákiai Nagyölved faluban rejtőzködve várta be a benyomuló szovjet csapatokat, és végül csak 1945 áprilisában tért haza családjához. Az egykor szintén fényképészként dolgozó Farkas Miklósné Lőkös Magdolna is megerősítette kérdésünkre, hogy édesapja valóban nem hagyott hátra történeteket. Az 1950-es években nem nagyon lehetett arról beszélni, hogy mi volt a II. világháborúban. A gyerekek még kikotyogták volna az iskolában. 

Unikális felvételek 

Lőkös Sándor 1912. december 1-én született Hódmezővásárhelyen, református vallású földműves családban. Édesapja, Lőkös Sándor elesett az I. világháborúban, így édesanyja, Tornyai Julianna egyedül nevelte fel fiát, aki 1929 októberétől Schnitzer Lajos vásárhelyi fényképésznél kezdte kitanulni a mesterséget. Később szintén Hódmezővásárhely legismertebb és nagyra becsült mestereinél tanult. 1939-ben a családi házukban kezdte meg önálló pályafutását, később továbbfejlesztve vállalkozását, a Deák Ferenc utcába helyezte át műtermét. 

– Unikális felvételei megannyi apró momentumot rögzítenek, amelyek meg nem változtatják, de árnyalják a várostörténeti ismereteinket. Helytörténeti értékű fotósorozata különösen fontos a jelentős fényképész hagyományokat ápoló Hódmezővásárhelyen – mondta Miklós Péter. 

A tárlatot Bernátsky Ferenc helytörténész, Magó Károly, illetve Oláh András Pál történész rendezte.