Különleges emberek különleges szenvedélye – nem hétköznapi gyűjtemények

Kicsit nagyot hallok, ami furcsa lehet egy hifistától. Ez olyan, mint a vak szemtanú – jelenti ki a beszélgetés közepén beszélgetőpartnerem, nem kis derültséget okozva. Fontos már az elején tisztázni, hogy a hifista világ roppant középszerű alakja vagyok. Több százezer hozzám hasonló ma­­gyar zenebarát lehet, akik las­­san kihalnak. Minden a het­­venes évek végén, az általános iskola felső tagozatában, az iskolarádióval kezdődött. Hetedikes korom körül kaptam az első MK25-ös legendás kazettás magnómat – kezdett mesélni Horváth Zoltán szegedi újságíró, operatőr, szerkesztő, webmester és riporter. Ahogy manapság divatos mondani: mindenhez is ért. 

Kósza ötlet volt 

Zoltán most, több évtized elteltével is kazettás és orsós magnót használ. Amikor megérkeztünk, éppen Mike Oldfield Tubular Bells II című albumát hallgatta. Szigorúan fejhallgatóval, mert a panelban nem szeretné zavarni szomszédait. Azt mondja, a Covid idején egy kósza ötlettől vezérelve kezdte el előszedni a kazttás magnóit. 

– A zene- és hifirajongók kö­­zötti vita tárgya, hogy a digitális zene mellett, amely akár egy közepes mobiltelefonnal, jobb erősítővel, hangfallal vagy fejhallgatóval is kiváló minőségben elérhető, van-e még értelme az analógnak, vagyis vinylnek, kazettának, szalagnak. Soha nem kapunk egyértelmű, mindent eldöntő választ. A bölcsebbek, például én, hallgatok digitális zenét, és kicsiben gyűjtögetek analóg eszközöket. Egy szép régi magnó, túl az esztétikai élményen, a nagyon szép hangzáson, mentálisan ad egy semmivel nem pótolható élményt. Hallgatásuk közben tudom, hogy mérnökök tucatjainak munkája, bonyolult mechanika, mozgó alkatrészek, elektronika gondoskodik a ze­­nei élményről – magyarázza lelkesen. 

Fölösleges, de szerethető 

Zoltán azt mondja, a régi hifi­rajongók többsége évtizedek óta töretlenül gyűjtögeti, cse­­rélgeti a cuccait. Egy 15-20 ezer forintos Pioneer vagy Akai magnónak is lehet örülni, pláne ha esztétikailag és technikailag is rendben van. Szerencsére ha nem is könnyen, de még hozzá lehet jutni a szükséges alkatrészekhez, vagy éppen szerelőkhöz, akik rendbe rakják a régi, megkopott eszközöket. Két évvel ezelőtt még csak egy olcsó lemezjátszóm, kazettás magnóm volt, a pandémia keltette vákuumban kanyarodtam ismét vissza a minőségi zenehallgatáshoz. Azóta hazakerült néhány teljesen fölösleges retró, de nagyon szerethető, szerintem szép és jó magnó, lemez, kazetta – mutatja az egyik készüléket. 

Az élet lenyomata 

Innen kávézni indultunk to­vább. Rengeteg utazás, rengeteg kávézás, de a kávéhoz én sosem ittam cukrot, hanem eltettem – kezdi a beszélgetést Nagyillés János, a Szegedi Tudományegyetem Klasszika-Filológiai és Neolatin Tanszékének docense. – Készültem, elkezdtem kipakolni az asztalra minden fajtából egyet, és rájöttem, hogy el tudnék velük mondani egy történetet, de összekeverednek, csakúgy, mint a fejünkben az emlékek – elmélkedett a cukros tasakokba rejtett történetekről a docens, aki a kétezres évek eleje óta, tehát közel húsz éve hódol különös gyűjtőszenvedélyének, és a mai napig elteszi a kávé mellé kapott cukrot. Bár ezzel a kifejezéssel nem teljesen ért egyet. Azt mondja, neki nincs szenvedélye. – Ez nem az, én csak rendszeres vagyok ebben a dologban, de nem őrülök meg, hogy utánamenjek a neten. Ez nem fejlődött tovább. Van egy barátom, aki matchboxot gyűjt, neki szó szerint azzal van tele a háza. Nálam ez az élet egyfajta lenyomata. 

Függés alakulhat ki

Csizmadia Dóra Dalma diplomás pszichológus honlapján azt írja, a gyűjtők kötődnek a tárgyaikhoz, és a gyűjtésre birtoklási vágy sarkall­ja őket. Ez a tevékenység elégedettséggel, büszkeséggel töltheti el a személyt, biztonságérzetet adhat. A különleges tárgyak gyűjtése során különlegesnek érezzük magunkat. Függés alakulhat ki, ha a mindennapokban fontosabbá válnak a tárgyak, mint a szeretteink, az emberi kapcsolatok, a minket körülvevő világ, a realitás. Lehetséges, hogy a függő elviselhetetlenül stresszesnek, kiszámíthatatlannak érzi az életét, és a tárgyakkal való törődésbe menekül.