Hajnóczy Péter hagyatékát kutatták Vásárhelyen

Nádas Péter máig aktív, míg Hajnóczy Péter élete tragikusan fiatalon, 39 esztendős korában véget ért. Bár különböző habitusú, eltérően működő írók, mégis számtalan közös vonásuk fedezhető fel. 

Hajnóczy kilenc doboznyi hagyatékát a vásárhelyi Németh László Városi Könyvtár őrzi, a Petőfi Irodalmi Múzeum munkatársai két hónappal ezelőtt jártak először Hódmezővásárhelyen, hogy felkutassák a hagyatéki anyag tárlathoz illeszkedő darabjait. Kedden ismét Vásárhelyre látogattak. 

Fejlődés és hanyatlás

A hagyatéki anyagot megismerve kontúrosabb, részletgazdagabb a róla formált kép. Hogy mi is ez a fájdalmasan hamar lezárult életmű. Hajnóczy és Nádas egyaránt a létezés ugyanolyan fokú terheivel küzdöttek, ám míg Nádas alkati adottságai, neveltetése, illetve életformájának köszönhetően túlélte önnevelés-történetét, Hajnóczy belehalt ebbe – mondta Bazsányi Sándor irodalomtörténész. 

Hozzátette: a 39 évesen elhunyt Hajnóczy műveiben egy sokrétegű személyiség bontakozott ki, fejlődés- és hanyatlás történettel. Az egyik elbeszélésben egy fiatalemberrel ismerkedünk meg, a másik novellában már egy saját szenvedélyeibe beleidősödő személyiséget látunk. 

Nem engedte az embert

Körülbelül egy éves koromig lelencházban éltem, onnan vittek el nevelőszüleim, harminc éves voltam, amikor megismertem az anyámat. Esti tagozaton érettségiztem, voltam ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, dolgoztam kőművesek mellett, voltam betűszedő inas, szénlehordó, dolgoztam dinamittal, nyersanyagkutatásnál.– írta első kötete, az 1975-ös A fűtő fülszövegére. 

Azt már Nádas Péter fogalmazta meg a Beszélgetések Hajnóczy Péterről című kötetben, hogy: A környezete általában azt állította róla, hogy alkoholista. Ezzel szemben én azt állítom, hogy nem volt alkoholista. És nem volt elmebeteg, nem volt őrült, hiánybeteg volt. Hol az őrült, hol az alkoholista maszkját öltötte fel, de én legalábbis nem láttam olyan pillanatban, amikor ne figyelt volna nagyon élesen és nagyon józanul a maszk mögül. Gyönyörű pillantása volt, el nem engedte az embert a szemével. A hatást figyelte.

Vizuálisan telített térben

Két mű egymásra tükrözése határozza meg a készülő kiállítást: Hajnóczy 1979-ben megjelent A Halál kilovagolt Perzsiából, illetve Nádas Péter 2005-ös Párhuzamos történetek című munkája, annak is az 1960-as években Budapesten játszódó történetszála – mondta Bazsányi Sándor. 

Vizuálisan telített térben kell megjeleníteni írói világokat, ehhez kerestek az írói szöveggel akár közvetetten akár közvetlenül kapcsolódó képeket, az összérzéket ingerlő tárgyakat, műkezdeményeket a hagyatéki anyagban.

Fontos dolgokat rejtenek a dobozok, amelyek tartalmát eddig csak homályosan sejtettük – hangsúlyozta az irodalomtörténész.  

Ideológiai küldetéstudat nélkül

– Sok szinten profitálhatunk a hagyatékból. Hajnóczy kortársaihoz képest jóval nyersebben, személyesebben jelenítette meg mondandóját. Nem munkált benne a küldetéstudat, hogy ideológiailag meghatározható feladatot lásson el szépíróként. Inkább feszegette a határokat, így ma is olvasható, irodalmi esztétikai szempontokon túl korismereti, országismereti aspektusból is. A múlt ismerete nélkül pedig nincs önismeret, nincs jelenismeret.