Dobronay László útja a végtelenbe

27 évvel ezelőtt volt egy nagy balesetem, nekimentem egy fának – mondta Dobronay László filmrendező, operatőr a napokban Makón, a József Attila Könyvtárban. Nem mindennapi élményeiről Fáklya Márta, a Tégy magadért és másokért nevű egyesület vezetőjének meghívására beszélt. Dobronayra a rossz idő ellenére nagyon sokan, több mint félszázan voltak kíváncsiak. Egyszerű, hétköznapi öltözékben állt a közönség elé, és végig állva beszélt, nem ült le a számára kikészített székre. A közönség kérdéseire is válaszolt. 

Egyszerre két helyen 

Elmondása szerint a baleset után kiszállt a kocsiból. Az utána ér­kező teherautóból kiugrott embereknek megpróbálta elmagyarázni, hogy nincs semmi baj, jól van, ők azonban furcsamód nem hallották, sőt az egyikük nem üt­­között bele, amikor közvetlen mellette haladt el. A két férfi egyike a közeli gyár portájára szaladt, hogy értesítse a mentőket, és Dobronay különös módon azt is érzékelte, hogy onnan 6 kilométerre egy nő felveszi a telefont a kórházban, jegyzetel, hallotta, hogy mit mond. Sőt: azt is tudta, hogy a nő aggódik az otthon lázas betegen fekvő gyerekéért. És azt is látta, hogy az összetört kocsijában valaki ül összeroncsolt fejjel. Ez egy rossz álom, fel kell ébrednem – gondolta. 

Találkozott az apjával

Dobronay ezt követően úgy érezte, megnyílik az ég, és fény árad felé. A fényben több emberi alak bukkant fel, ráadásul vele szemben az édesapja, aki az ő 13 esztendős korában meghalt – de sokkal fiatalabban, mint ahogyan ő látta. És azt mondta: fiam, korán jöttél, még nem kellett volna meghalnod. Ő tiltakozott, mondván, hogy nem halt meg, édesapja azonban azt kérte, nézze meg, ki van a kocsiban. Beletelt egy időbe, amíg felismerte, hogy a kocsiban látott ember ő maga. Akkor azt éreztem, hogy távoznom kell innen – mondta, és kezdetét vette egy, az átlagember számára hihetetlen utazás.

Mindenkivel elszámolt

A filmrendező több mint egy órán keresztül beszélt. Elmondta többek között, hogy egyre feljebb, magasabbra jutott, a csillagok kö­­zött járt, majd egy csodás helyre jutott, ahol találkozott mindenki­vel, akivel életében találkozott. Mindenkivel át kellett élnie a ve­­lük szemben elkövetett rosszat és jót is. Borzasztó volt látni és újra átélni, hogy milyen következménye lett, ha valakihez szeretet nélkül fordultam, ha a saját akaratomat akartam ráerőltetni. Jó érzés volt viszont, amikor megbocsátottak nekem. És csodálatos volt érezni, ha jót tettem – mesélte. Amikor mindenkivel elszámolt, úgy érezte, megtisztult. 

Utazás a végtelenbe

Utazása során felkereste még élő ismerőseit, akik viszont nem érzékelték a jelenlétét, aztán a világ számos pontját, majd a világűrt, és megtapasztalta, hogy a világegyetem tele van élettel. Egy kérdésre válaszolva elmondta: ebben az állapotban nincs jelentősége a nyelvnek, a kommunikáció te­lepatikus, mindent és mindenkit értünk, még az állatokat és a növényeket is. A legvégén azt érezte, hogy benne van valakinek a létezésében, hogy minden és mindenki egy. Úgy érezte, hazatért, otthon van. Nem is akart visszatérni, de egy erő visszaküldte. Eközben mintegy 4 és fél percet töltött halálközeli állapotban: egy vasrúddal kifeszítették a kocsija ajtaját – így szabadították ki, majd vitték kórházba. Mindaz, amit átélt, teljesen megváltoztatta az életét. Ma már nem fél a haláltól, de en­­nél is fontosabb, hogy azóta annak a szeretetnek a jegyében igyekszik élni, amit odaát megtapasztalt. Úgy fogalmazott, az élet ér­­telme a szeretet, hogy szeretettel tudjunk fordulni mások és magunk felé is. Az egész életünk erről szól – hangsúlyozta. 

Hitelesnek tűnt

Dobronay László, miközben el­mondta, amit akart, többször hangsúlyozta: nagyon nehéz meg­­fogalmaznia mindezt, mert amit látott-hallott, arra nincsenek szavak. A vele történtekről már nagyon sok interjúban, előadáson beszélt, és mindenütt következetesen ugyanazt mondta el. A laikus szemlélő számára nyilvánvaló, hogy őszinte, komolyan hisz abban, hogy valóban átélte mindazt, amiről mesél. Makói elő­­adásának talán legmeghökkentőbb pillanata az volt, amikor a közönség soraiban felállt egy hölgy, és azt mondta, egy baleset miatt ő is részese volt lényegében ugyanolyan élményeknek, mint ő. Dobronay megköszönte a hozzászólást, és hangsúlyozta: nem beszéltek össze. 

Mit mond a tudomány?

A halálközeli élmények kutatása ma még gyerekcipőben jár, ami nem csoda – maga a jelenség is új keletű, hiszen az orvostudomány sem régóta képes visszahozni a klinikai halál állapotából a pá­­cienseket. A szak­­emberek egyelőre keresik rá a magyarázatot. Ezek között felmerült, hogy az agy – az érzékszervek működése híján – egyszerűen a már ismert, elraktározott élményekből állít össze valamit az agynak, de az is, hogy az oxigénhiány kelt illúziókat, látomásokat, valamint hogy a pusztulóban lévő idegsejtek váltják ki ezeket. Ezek a magyarázatok azonban meglehetősen esetlegesek, nem adnak választ mindenre. Az igazságot valószínűleg mindenki akkor tudja majd meg, amikor el kell indulnia az úton.