A szatymazi Vízhányó Zoltán lett a pünkösdi király - (Galéria, Videó)

A pünkösd a keresztény hagyomány szerint Európa szerte ősi tavaszköszöntő ünnep, a néphit szerint pedig ha pünkösdkor jó az idő, akkor jó lesz a bortermés. Egyes vidékeken még ma is él a pünkösdi király megválasztásának szokása, amelynek során a férfiak különböző ügyességi próbákon, bikahajszán, lóversenyen, bothúzáson, kaszáláson mérik össze erejüket és ügyességüket. Itt az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban évről évre ügyességi lovas vetélkedőt rendezünk, így választjuk meg a pünkösdi királyt – mondta el Kremper Attila, a Skanzen vezetője.

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban pünkösdhétfőn a szatymazi Tóth Ferenc Dávid, a szegedi Tóth Gábor, a szatymazi Vízhányó Zoltán, a balástyai Tóth Krisztián Iván, dorozsmai Mihálffy Tibor, a balástyai Bakos Zoltán és a balástyai Kiri Endre mérte össze tudását és lovának bátorságát. 

Régen a pünkösdi király kiváltsága volt, hogy a község minden lakodalmába, mulatságába és ünnepélyére hivatalos volt, valamint minden kocsmában ingyen ihatott a település számlájára, lovára és marhájára a társai vigyáztak, apró vétségért pedig nem kapott testi büntetést. Ilyen kiváltságok már nem járnak, de serleget, koszorút és vásárlási utalványt mindenképpen kap a győztes – közölte Kremper Attila.

A parkban több százan drukkoltak a lovasoknak, akiknek szükségük is volt rá, hiszen igen nehéz feladatokkal kellett megbirkózniuk. Ilyen volt például a szalagos kapu alatt való átfutás és a szőnyegre lépés is, hiszen köztudott, hogy a nagyméretű állatok a szalagtól és a szőnyegtől is félnek. Ennek ellenére mindegyik versenyzőnek sikerült teljesítenie ezt a kihívást. Emellett a lóról leszállva egy vízzel teli kürttel is futniuk kellett úgy, hogy még egy oszlopot is megkerüljenek, a kürtben pedig maradjon annyi víz, hogy két poharat meg tudjanak tölteni a jelzésig. Szlalomozni is kellett, valamint egy díszes padon is át kellet ugratni, majd egy lány hajába szalagot is kötöttek a lovasok, akik a lovon ülve egy fokossal egy butyrot is össze kellett szedjenek.

Elmesélni mindezt egyszerű, teljesíteni viszont egyáltalán nem volt az a 400-500 kilós állatokkal, akik nem mindig akartak engedelmeskedni társaiknak. De jól látszott, komoly partnerség van minden ló és lovasa között, hiszen néhány jó szó után „kötélnek álltak” az állatok.

Végül a pünkösdi király címet a szatymazi Vízhányó Zoltán nyerte el Jamina nevű nóniusz kancájával, 3 perc 11 másodperc alatt teljesítették a pályát. Lapunknak a győzelem után azt mondta, nagyon kemény küzdelem volt, a helyszín bejáráson még nem gondolta, hogy ilyen nehezek a feladatok, de teljesítésükben mindenképp előnyt jelentett számára, hogy fiatalon lovasversenyeken vett részt, valamint az is, hogy régóta foglalkozik lóval. Hozzátette, tizedmásodperceken múlt a siker, a végére nagyon kiélezett volt verseny.

A szurkoló tömeg egyébként érdekes információkkal is gazdagodott a lovak kapcsán. Kremper Attila elárulta, a ló patája havonta 1 centit nő, a szívének tömege körülbelül 4 és fél kiló, az agya akkora, mint egy kisebb padlizsán, a memóriája pedig olyan, mint az elefánté, 10 év elteltével is emlékszik egy adott helyzetre. Egy nap 45 percre fekszik le, szájon át nem tud lélegezni, a vékonybele pedig 21 méteres.